Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5-6. szám

10 CALVIN SYNOD HERALD Két történelmi évforduló: 200 és 80 Ebben az esztendőben ünnepli hazánk, az Ame­rikai Egyesült Államok, 200-ik évfordulóját. Ugyancsak ebben az évben ünnepeljük az Ame­rikai Magyar Református Egyesület 80-ik évforduló­ját. Egybe esik a két történelmi évforduló. Az Új Hazában a szabadság áldott levegőjében és lehetőségei között, az Ó-hazából magunkkal hozott ősi hit lelkiségében megszületik és kivirágzik az Amerikai Magyar Református Egyesület. Ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. Amerikaiak vagyunk: benne élünk, ez az életünk. Magyarok vagyunk: ez a származásunk és ősi örökségünk. Reformátusok va­gyunk: Megváltó Krisztusunktól nyert mártírok, vér­tanúk vérével megszentelt ősi hitünk és örökségünk. Ez a két történelmi dátum szorosan összefügg egymással. Mindkettőt hívő atyák alapították a Biblia tanításaira, a szabadság eszméire. Így lett naggyá, a világ első katonai hatalmasságává, a szabadság klasz­­szikus földévé és fáklyahordozójává, az elnyomott népek menedékhelyévé. S ezt akarják ma a hitetle­nek, hazaárulók szétrombolni, megfertőzni az ifjúság lelkét, kiirtani a hitet és a hazaszeretetei. De amíg csak vannak istenfélő, hazaszerető, a dicső múltat megbecsülő fiai, akik, mint 200 évvel ezelőtt, a függetlenség és szabadság szent ügyéért életüket áldozták a Washington és Lincoln szabad­ságharc hősei, addig nem kell félteni ennek az or­szágnak a jövőjét. Nekünk magyaroknak büszkeségünk, hogy ennek az országnak a naggyátételében, a szabadságharcok kivívásában benne van a magyar vér és hősi életál­dozat. Meg kell emlékeznünk a 200 éves évfordulón a magyar Kováts Mihály ezredesről, aki Washington lovasságának kiképzője, 200 évvel ezelőtt halt hősi halált Charlestonban (South Carolina); ennek az or­szágnak függetlenségéért életét áldozta. Meg kellemlékezünk a Lincoln-i szabadságharc magyar hőseiről magyar tábornokairól: Asbóth, Szam­­vvald, Perczel, Zágonyi ezredesekről és més sok másokról. Az I. és II. Világháborúban, Koreában, Vietnamban hősi halált halt fiaink tízezreiről. Amíg a hősök példáját követő, hazájukat szerető fiai vannak, nem kell félteni Amerikát, van jövője, amelyen a „pokol kapui” sem tudnak diadalt venni. Ezzel a 200 éves jubileummal függ össze elvá­laszthatatlanul a mi Egyesületünk 80 éves jubileuma. Ezt is a mi ősapáink alapították 1896-ban Trenton­­ban. Hittel, áldozattal, küzdelemmel, verejtékkel és vérrel építették naggyá a semmiből, ma a világon a maga nemében a legnagyobb magyar református testvérsegítő intézménnyé. Erre a lehetőséget Amerika nyújtotta. Atyáink itt látták meg a példát, hogy megalkossák testvérse­gítő intézményünket. Az Új- haza és az Ó-haza csodálatos ötvöződése Egyesületünk. Amerikának köszönthetjük, hogy az álom megvalósult, hogy Egyesületünk és Bethlen Otthonunk áll, és 80 esztendőn keresztül egyforma hűséggel teljesíti hivatását, mint Amerikai Magyar Református Egyesület. Egyesületünk alkotásait hosszú lenne felsorolni. Mi segítettünk felépíteni több mint 100 templomot, paróchiát, iskolát, kultúr-palotát, Bethlen Otthont öregek és gyermekek számára. Alkotásaink bele vannak építve az Üj-haza tör­ténetébe kitörölhetetlenül. Nevünk van, ismerik ne­vünket a Fehér Házban, a Kongresszusban, a Világ­fórumokon. Legutóbb Genfben, Brüsszelben, Nairobi­ban (Kenya) vittem a Világ-közvéleménye elé az elnyomott erdélyi véreink ügyét, nemcsak mint az Amerikai Magyar Református Egyház tb. püspöke, hanem mint Egyesületünk elnöke is. A Református Egyesület 80 éves működése és alkotásai hirdetik és hirdetni fogják az utánunk jövő nemzedéknek a magyar nép hitét, alkotóképességét, nagyrahívatottságát, hogy járt itt egy nép, amely semmiből csodákat teremtett. A bicentenniális ünnepségek alkalmából a Smith­sonian Institute elkérte azokat a történelmi dokumen­tumokat és képeket, amelyeket a Kossuth Házban őrzünk. Kossuth, Haraszty, Lincoln hős katonái, Bö­­lönyi Farkas Sándor, stb. Ezek ott vannak kiállítva mint Egyesületünk gyűjteménye, Egyesületünk neve alatt. Ezek között Bölönyi Farkas Sándornak egy bú­csú intelme és imádsága szerepel, amikor elbúcsúzik Amerikától: „Légy az emberiség jussainak örökös védője, s menedéke! Állj te örökösen ijesztő például a despoták lelke előtt! Állj te örökösen buzdító pél­dául az elnyomottak lelke előtt”. Nyolcvan esztendő alatt ezt a hivatásunkat is teljesítettük. Az I. Világháború után vagyonunk egy­negyed részét adtuk oda a szenvedő ó-hazai nép segítésére. Soha nem szűnünk meg küzdeni és har­colni elnyomott ó-hazai és a kiirtásra ítélt erdélyi véreinkért. Kettős ünnep ez nekünk. Ezt a kettős évfordulót az ország különböző helyein és a júniusi, Ligonierban tartandó, konvenciónkon ünnepeljük. Pittsburghban, Chicagóban már megtörténtek az ünnepek. Hálásak vagyunk Istennek amerikai hazánk 200 éves, Egyesületünk 80 éves dicső múltjáért. Hálásak vagyunk, hogy megtartott bennünket, s hisszük, hogy az az Isten, aki a nagy múlt sok harca, küzdelme kö­zött megtartott bennünket, meg fog tartani ezután is. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk!” Dr. Béky Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom