Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3-4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 BŰNBÁNATI IMÁDSÁG Könyörülő Édesatyám! Bűneim terhe alatt borulolc Eléd és alázattal kér­lek, légy kegyelmes hozzám, elesett gyermekedhez. Nincsen sehol másutt menedékem, csak Te nyugtat­hatsz meg, csak Te adhatsz békességet háborgó lel­kemnek. Te kegyelmes voltál hozzám, gazdagon megál­dottál — én hűtlen, engedetlen gyermeked voltam. Meg akartál tartani örökre magadénak — én mene­kültem Előled, s eltékozoltam királyi örökségem; engedetlen, tékozló voltommal megbántottam szerető Atyai szívedet. Bűneim lesújtottak, s messze Tőled kétség, bűntudat, lelkiismeretem gyötör. Hová men­jek, hol leljek oltalmat és menedéket? Alázattal in­dulok vissza koldus rongyaimban, megtépett szívvel, földúlt élettel, vérző lábbal, könnyező szemekkel, két­ségbe esett, szabadulásért sikoltó kiáltással. Zörgetek kegyelmed ajtaján. Megérdemlem, hogy elűzz haj­lékodtól, hogy kivess a külső sötétségre, de én bi­zakodva közelgek Hozzád, mert tudom, hogy szeretsz engem, hogy visszavársz, hogy megbocsátsz, hogy Fiad vérében tisztára mosod életemet, hogy koldus rongyaimat a kegyelem fehér palástjával cseréled fel és eljegyzel magadnak örök szeretettel, hogy a Tied, gyermeked maradjak szívem utolsó dobbanásáig, mindörökre. Édesatyám, bocsásd meg bűneimet, melyeket Ellened, magam és embertársaim ellen vétettem. Add, hogy Hozzád térve próbáljak jóvátenni min­dent, begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket ütöt­tem. Formálj át, Édesatyám! Teremts bennem tiszta szívet és az erős lelket újítsd meg bennem. Add, hogy megnyithassam Előtted szívemet, hogy légy lakója, tulajdonosa. Add, hogy mindig jobban szeret­hesselek, érezzem, hogy nem élhetek Nélküled. Add, hogy Benned örvendezzek, hogy boldog legyek Ve­led és Általad, s Te légy életemnek csodálatos nagy öröme, éltető boldogsága. Legyen az életem Benned elrejtett élet. Vezess zarándok útamon, hogy bizony­ságot tehessek irántam megbizonyított szeretetedről, s boldogan kövesselek az úton, amelyik örök Or­szágodba vezet. Magamtól nincs erőm erre, Édesatyám. Add ne­kem Szent Lelkedet bátorítónak, Szent Fiadat útitárs­nak, hogy zarándokútam a halál árnyéka völgyéből elvezessen a magasságba, ahol élsz és uralkodói, és ahová engem is vársz; hazatérő, Benned reménykedő gyermekedet. Ámen. Vitéz Ferenc JÉZUS Jézusban és rajta keresztül áramlanak belénk az isteni élet rejtett forrásai. Isten mindaddig csak egy név számunk­ra, amíg Jézusban meg nem tapasztaljuk jóságát, kegyel­mét, erejét és dicsőségét. Jézus közelében, az ő leikébe való belemerüléssel tudjuk meg, mi az irgalom és érezzük, hogy tisztán, acélosan, az örök ifjúság fényében állunk Jé­zus előtt. Az ő közelében, az ő társaságában ragad meg az a mondhatatlan vidámság, józansággá tisztult mámora az örökkévalóságnak, amely szárnyakat ad s irtózatos nehéz­ségeken ragad át. Róla ragad át az a titkos láz, amely ki­hevít és elfeledteti a világot, nem: — megszépíti a világot. Az ő csodálatos erejét éppen az mutatja meg, hogy át tud ömleni belénk, ki tudja tölteni a lelkünket s nekünk tudja adni örömét, teljességét, békességét, harmóniáját, tisztasá­gát és diadalát. A lélek úgy vonzódik hozzá, mint vas a delejhez, az oltógaly az ághoz, a korsó a forráshoz és úgy megtelik vele, mint a vas a delejjel, a galy a törzs nedvével, a korsó a forrás vizével. * Krisztus bennünk él, ez azt jelenti, hogy akaratunk Isten akaratával, életünk Isten életével egybefolyt. Bennünk élérte célját Isten és gyönyörködik diadalmában. És látá Isten, hogy jó: ezt érezni, az üdv. * Ami a fának a gyümölcs, a sasnak a szárnyalás, a szellemnek a szabadság, az asszonynak az anyaság, a mű­vésznek az alkotás: az az emberi életnek a Jézus életébe való elhelyezkedés, — vagyis megteljesedés, kivirágzás, rendeltetésének megtalálása és boldog betöltése. * Az élet emberi oldala törékeny cserépedény, amely felfoghatja és hordozhatja az élet isteni oldalát: Jézust. * Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el s mindent áldozatképpen ad vissza neki. * Mi az engedelmesség? Imitatio Christi, mindaddig, amíg olyanok leszünk, mint Ő. * Krisztusra építeni annyit tesz, mint rajta keresztül függeni össze a világgal és az Istennel. Ravasz László: Gondolatok, 1925. * ^lQavasz odászló után Illés szekerén messze vágtatott, eltűnt a fényben annyi faff után, amit a kényszer vállára dobott a „jog” nevében kihívón, bután. Illés szekerén haza érkezett, kit saját honában hontalanná tettek, ki tudott daccal sose vétkezett s magáévá tette a Krisztus-keresztet. Illés szekerén vitte el az Űr áldott szolgáját szent időtlenségbe, ott őrködik rajtunk mostmár odatúl, mikor győz a Rosszon a Nagy Jóság végre ... Diószeghy Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom