Calvin Synod Herald, 1976 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3-4. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD hogy egy néhány asszony sirassa a „zsidók királyát .. A két asszony azon tanakodik, ki hengeríti el a követ a sír szájáról. Nem tudják még, hogy „nagy földindulás lón; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből és odamenvén, elhengeríté a követ a sír szájáról és reá üle arra.” (Máté 28:2.) A sirhoz érve megdöbbenve látják az elhengerített követ. Fülükbe csendül az angyali szózat: „Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek!” (Máté 28:5). Ne féljetek, mert az Úr feltámadott! Mindenki félhet és félnie is kell, csak ti, akik hisztek Benne, ne féljetek! Ne féljetek, mert él a ti Uratok! Győzött a halálon! Senki se félhet, aki hisz Krisztusban, aki Öt keresi! „Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az az Úr — csendül tovább az angyali üzenet — és menjetek gyorsan, és mondjátok meg az Ö tanítványainak, hogy feltámadott a halálból és íme, előttetek megy Galileába; ott meglátjátok Öt.” (Máté 28:7) Ember még sohasem ment örvendetesebb hírrel, boldogabb üzenettel: Krisztus feltámadott! Tanítványok, főpapok, Jeruzsálem népe, zsidók és pogányok, Pilátus, diktátorok, halljátok: Az Úr föltámadott, Krisztus feltámadt! Hiába feszítettétek keresztre, hiába üldöztétek, hiába üldözitek ma is követőit, hiába van ma is keresztre feszítve, szétzúzva az Egyház: Krisztus feltámadt! Nekünk, keresztyéneknek, ez az egyedüli örömünk és vigasztalásunk: Krisztus feltámadott! Most erről emlékezzünk, ezt ünnepeljük. Nagy és örök igazság ez. Sokan vannak, akik tagadják, mert nem látták a feltámadott Urat. Számukra a feltámadás lehetetlen, mert nem láttak még embert feltámadni. Ha látnák a feltámadott Krisztust, ők is hinnének, vagy talán még akkor sem! Vannak olyanok is, akik keresztyének ugyan, akik hisznek a Krisztusban, mint nagy tanítóban, okos emberben, akit nem fogadott be, hanem megölt az emberiség. Nekik halott, vagy csak történelmi Krisztusuk van; nem jutottak el a megnyílt sírig, csak a golgotái keresztig. De ime, a kereszt és a halál nem a vég! Nem zárni le az élet a koporsónál, mert Krisztus feltámadott! Általa a halál az Élet kapujává válott. Ne hidd, hogy az élet csak a sírig tart; Krisztus feltámadott! Ha hiszel Benne, ha elfogadod Öt, mint Uradat, Királyodat, Általa te is feltámadsz. Azért jött e földre, hogv megszabadítson a haláltól. „Betegségeinket Ö viselte és fájdalmainkat hordozó . . . megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért ... és az Ö sebeivel gyógvulánk meg...” (Ézs. 53:4-5). „Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:6) Isten érted küldötte Öt, hogy örökké az Övé lehess! Fogadd el Öt és nem félsz a sírtól, haláltól. Sokat hallunk a félelem nélküli életről, és mégis benne él az egész emberiség. Ez a félelem a haláltól való félelem. Ezt a félelmet csak Krisztusban vetett hited győzheti le. Krisztus nélkül rettegő senki vagy; Krisztussal hős! Krisztus nem félt. Az első keresztyének sem, a hitvallók sem, a mártírok sem. Kivilágíthatta Néró Rómát szurokba mártott keresztyénekkel — messzebbre látszott el fényük . . . Keresztyén marad-e a világ? Igen, ha hiszel Krisztusban, ha megerősít téged, ha legyőzi halálfélelmedet, ha hőst nevel belőled . . . A Krisztus sírjához, a feltámadáshoz, az örök élethez a kereszten át visz az út. Higyj Benne, ne félj: Krisztus feltámadott! Krisztussal feltámadnak, de nem csak az övéi, hanem azok is, akik nem hittek Benne. Hogy a húsvéti történet igaz volt-e, vagy nem: Krisztus igazolja! Csak akkor már késő hinni! A hívőknek azt mondja: jertek; a hitetleneknek: távozzatok! Milyen keservesen sír a gyermek, ha az anyja azt mondja neki, hogy ne nézzen rá, hogy menjen tőle. Milyen rettenetes, ha Hozzá akar menni az ember és nem mehet! Milyen szomorú mindörökre távol lenni az Úrtól. Ma húsvétot ünnepelsz. A húsvét több, mint csak ez az istentisztelet, több, mint a húsvéti nyúl, kosár és ebéd; a hús vét boldog lelki találkozás a föltámadott Úrral. „Tudom, kinek hittem.” (II. Tim. 1:12) Tudom, hogy az én Uram feltámadott és tudom, hogy nem hiábavaló a mi prédikálásunk és nem hiábavaló a ti hitetek sem . . . Azért ezzel a diadalmas hittel vigyétek tovább ti is a drága angyali üzenetet: Krisztus feltámadott! Az én Uram feltámadott! Ámen. Vitéz Ferenc • HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐK Jézus a Golgotán, nagy hegyen szenvedett, Kínos keresztfára midőn feszíttetett. Gyászba borult az ég, a föld megreszketett, Hervadt minden virág, midőn élni kezdett. De a kegyetlen nép midőn kiáltozá: Feszítsd meg, feszítsd meg a kínos keresztfán. Nem szenvedett teste, hanem az egekbe Dicsőült Atyjához repült fel a mennybe. Örüljetek, mert itt lesz boldogságtok, Mennyei hazába készül uraságtok. Kijő a halálból a Jézus hatalma, Poklon és halálon az Ö diadalma. Óh, Jézus, lelkűnknek imádott reménye, Te legyél szívünknek mennybenlakó fénye! Szívemből kívánom! * Egyszer egy virágos szép kiskertben jártam, Megmondom tinéktek, hogy ott én mit láttam: Hát egy kislány mászkált a virágok között, Virágaira sok friss vizet öntözött. Épüljetek — úgymond — viruljatok szépen, Majd, ha Mama meglát titeket kertjében, Mondhassa örömmel kislánya munkáját. Árassza az Isten reája áldását! * t f 1
