Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-11-01 / 11-12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Máté 2:1-12 Mióta az ember csillagokat tud repíteni a világűrbe, sokan úgy érzik, hogy a bethlehemi csillag elveszítette jelentőségét. Kelet-Németországban 1957 óta a hivatalos kormány ki is cseréltette a karácsonyfákon a csillagot a sputnikkal, s büszkén hirdeti, hogy a vörös csillag és a kommunista kalapács útján találja meg az ember boldogságát e földön, nem pedig Isten-küldötte, mesébe-illő csillagokat követve. Mi itt, Amerikában, talán nem megyünk ilyen messzire, de valljuk meg, mi is gyakran utaljuk a mesék és regék világába a karácsonyi csillag történetét. Azt gondoljuk, gyermekeknek való az ilyesmi, de nekünk: bölcs és okos felnőtteknek unalmas, üres és kiábrándító. . semmitmondó. . . Igaz, mióta Kubában észrevettük, hogy e világ technikai előrehaladása halálosan veszedelmes lehet reánk nézve, sokak szívében visszhangot kelt a költő szava: “Halljátok meg csillagbetüző vének, Kövér szemöldökű, rangos mágusok, Ez éjtszakán mi együgyű szegények, Kiknek gyönyört, váltságot nem susog Tudástok bő patakja, imé kérünk, Bár legyen néktek illő tisztelet: Ne álljatok az ég elé s elébünk: Engedjétek hozzánk a kisdedet.. ! Óh, hiszen jönne Ő már nagy-repesve, Az arany-arcú, sugáros szemű, Hiszen olyan régen tart már a világ-este, S úgy ránk férne már a hajnal-derű. Hiába e föld minden doktorlója, Mikor szívében maga is beteg, Mikor vakot a vaksi meg nem ójja: Engedjétek hozzánk a Kisdedet...” Én úgy érzem, hogy valami ehhez hasonló indulat késztette a keleti bölcseket is arra, hogy komolyan vegyék a karácsonyi csillagot! Valahol messze, keleten, Babilóniában vagy Perzsiában, talán, a csillagos eget vizsgálva, izgatni kezdte őket az élet végső értelme: micsoda az ember; kicsoda az Isten; miért élünk; miért halunk meg; van-e szabadulás a vér, a gonosz, a múlandóság börtönéből? Kit ne foglalkoztatna hasonló gondolat, mikor a nyitott égbolra tekint?. . Talán tudtak a zsidók messiás-várásáról is: hiszen földjük az emberiség bölcsője volt, ahonnan származott Ábrahám, ahol fogságát töltötte Izráel, ahol a bölcsek tanítója lett Dániel. . Egy bizonyos: ezek a napkeleti mágusok valóban bölcsek voltak, mert tudták, hogy az ember nyomorúságán ember nem segíthet, és bízva hitték, hogy Isten viszont, Izráel Istene, tud és akar segíteni! Ezért merték keresni csillagok nyomán a zsidók királyát! A tudományos világ mind máig nem talált kielégítő magyarázatot a karácsonyi csillagra. Vannak, akik úgy hiszik (és ez a hit egyre erősödik), hogy Kr.u. 7-ben a Jupiter és Satumus fénye egybeesett, s az így előállott rendkívüli fény lehetett a karácsonyi csillag. Természetesen mindez nem magyarázza meg azt, miért VEZETETT a csillag Bethlehemig és nem tovább; miért ragyogta be a jászolbölcsőt és nem Heródes udvarát. . . S a lényeg nem is az, hogy tudományosan megértsük a csillag titkát, hanem hogy világossá legyen előttünk annak értelme: az t.i., hogy akiket nyugtalanít az élet végső kérdése, azokat Isten a Krisztushoz irányítja! Mert Jézus Krisztus az Isten felelete az ember kínzó kérdéseire. S ennek a felfedezésére Isten kit-kit úgy vezet el, hogy azt a kereső szív legjobban megérti. A pásztoroknak ANGYAL jelenti a karácsonyi csoda isteni voltát, ezeknek az égboltot kutató mágusoknak a rendkívüli csillag jelentette ugyanezt. Téged, testvérem, úgy vezet az Isten az Ö Fiához, ahogy te megérted azt: talán csalódások mesgyéjén, talán halálfélelmek sikátorain, talán rendkívüli áldások útján. A döntő kérdés: vajon megérted-e az Ő szavát; vajon elindulsz-e az Ö vezettetése nyomán Bethlehem felé? vajon nem rekedsz-e meg Jeruzsálem udvaraiban, a Heródesek és törvénytudók között? Ezek a bölcsek vállalták a bolondságot: Bethlehemben, egy egyszerű lakásban, királyi pompa nélküli környezetben IMÁDTÁK a Király-Gyermeket szívük teljességével, belső bizonyosságuk örömével és anyagi javaik minden gazdagságával. Csatlakoztak a judeai pásztorok bolondnak tetsző boldogságához és micsoda harmónia születik meg: Kelet és Nyugat, pogány és zsidó, bölcs és tudatlan, csillag és jászol, angyal és barom, menny és föld, Isten és ember találkoznak itt megbékélt szeretetben. Kell-e nagyobb bizonyság arra, hogy VALÓBAN MEGTARTÓ született nekünk. . .? Igen: a csillag a Világ Világosságának egy sugárkévéje, mely arra tanít, hogy akiket nyugtalanít az élet végső kérdése, azokat az Isten eligazítja; akik követik ez eligazítást, azok megérkeznek BETHLEHEMBE; s akik megérkeznek Krisztushoz, azok megtapasztalják, hogy bizonnyal Isten Fia Ö Adjon Isten ilyen adventét és ilyen karácsonyt mindnyájunknak. Ámen. Dr. Bütösi János <JVem éltem hiába Néhai Ütő Árpádné magyar nagyasszony emlékére Ha a számüzötteket házamba fogadtam, az elesetteket talpra állítottam, letöröltem könnyét sok-sok szenvedőnek, vigaszt, gyógyszert hoztam bánatos betegnek, Ha síró kisdedet álomba ringattam, ellenem vétőre sohse haragudtam, szomjazót itattam, éhezőt etettem, az Istent imádtam, az embert szerettem ... Nem éltem hiába ... Kemény Júlia az éyen
