Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1975-11-01 / 11-12. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Máté 2:1-12 Mióta az ember csillagokat tud repíteni a világ­űrbe, sokan úgy érzik, hogy a bethlehemi csillag el­veszítette jelentőségét. Kelet-Németországban 1957 óta a hivatalos kormány ki is cseréltette a karácsony­fákon a csillagot a sputnikkal, s büszkén hirdeti, hogy a vörös csillag és a kommunista kalapács útján ta­lálja meg az ember boldogságát e földön, nem pedig Isten-küldötte, mesébe-illő csillagokat követve. Mi itt, Amerikában, talán nem megyünk ilyen messzire, de valljuk meg, mi is gyakran utaljuk a mesék és regék világába a karácsonyi csillag történetét. Azt gondoljuk, gyermekeknek való az ilyesmi, de nekünk: bölcs és okos felnőtteknek unalmas, üres és kiábrán­dító. . semmitmondó. . . Igaz, mióta Kubában észrevettük, hogy e világ technikai előrehaladása halálosan veszedelmes lehet reánk nézve, sokak szívében visszhangot kelt a költő szava: “Halljátok meg csillagbetüző vének, Kövér szemöldökű, rangos mágusok, Ez éjtszakán mi együgyű szegények, Kiknek gyönyört, váltságot nem susog Tudástok bő patakja, imé kérünk, Bár legyen néktek illő tisztelet: Ne álljatok az ég elé s elébünk: Engedjétek hozzánk a kisdedet.. ! Óh, hiszen jönne Ő már nagy-repesve, Az arany-arcú, sugáros szemű, Hiszen olyan régen tart már a világ-este, S úgy ránk férne már a hajnal-derű. Hiába e föld minden doktorlója, Mikor szívében maga is beteg, Mikor vakot a vaksi meg nem ójja: Engedjétek hozzánk a Kisdedet...” Én úgy érzem, hogy valami ehhez hasonló in­dulat késztette a keleti bölcseket is arra, hogy komo­lyan vegyék a karácsonyi csillagot! Valahol messze, keleten, Babilóniában vagy Perzsiában, talán, a csil­lagos eget vizsgálva, izgatni kezdte őket az élet végső értelme: micsoda az ember; kicsoda az Isten; miért élünk; miért halunk meg; van-e szabadulás a vér, a gonosz, a múlandóság börtönéből? Kit ne foglalkoz­tatna hasonló gondolat, mikor a nyitott égbolra te­kint?. . Talán tudtak a zsidók messiás-várásáról is: hiszen földjük az emberiség bölcsője volt, ahonnan származott Ábrahám, ahol fogságát töltötte Izráel, ahol a bölcsek tanítója lett Dániel. . Egy bizonyos: ezek a napkeleti mágusok valóban bölcsek voltak, mert tudták, hogy az ember nyomorúságán ember nem segíthet, és bízva hitték, hogy Isten viszont, Iz­­ráel Istene, tud és akar segíteni! Ezért merték keresni csillagok nyomán a zsidók királyát! A tudományos világ mind máig nem talált kielé­gítő magyarázatot a karácsonyi csillagra. Vannak, akik úgy hiszik (és ez a hit egyre erősödik), hogy Kr.u. 7-ben a Jupiter és Satumus fénye egybeesett, s az így előállott rendkívüli fény lehetett a karácsonyi csillag. Természetesen mindez nem magyarázza meg azt, miért VEZETETT a csillag Bethlehemig és nem tovább; miért ragyogta be a jászolbölcsőt és nem Heródes udvarát. . . S a lényeg nem is az, hogy tu­dományosan megértsük a csillag titkát, hanem hogy világossá legyen előttünk annak értelme: az t.i., hogy akiket nyugtalanít az élet végső kérdése, azokat Isten a Krisztushoz irányítja! Mert Jézus Krisztus az Is­ten felelete az ember kínzó kérdéseire. S ennek a felfedezésére Isten kit-kit úgy vezet el, hogy azt a kereső szív legjobban megérti. A pásztoroknak AN­GYAL jelenti a karácsonyi csoda isteni voltát, ezek­nek az égboltot kutató mágusoknak a rendkívüli csil­lag jelentette ugyanezt. Téged, testvérem, úgy vezet az Isten az Ö Fiához, ahogy te megérted azt: talán csalódások mesgyéjén, talán halálfélelmek sikátorain, talán rendkívüli áldások útján. A döntő kérdés: vajon megérted-e az Ő szavát; vajon elindulsz-e az Ö ve­­zettetése nyomán Bethlehem felé? vajon nem rekedsz-e meg Jeruzsálem udvaraiban, a Heródesek és törvény­tudók között? Ezek a bölcsek vállalták a bolondságot: Bethle­­hemben, egy egyszerű lakásban, királyi pompa nél­küli környezetben IMÁDTÁK a Király-Gyermeket szívük teljességével, belső bizonyosságuk örömével és anyagi javaik minden gazdagságával. Csatlakoztak a judeai pásztorok bolondnak tetsző boldogságához és micsoda harmónia születik meg: Kelet és Nyugat, pogány és zsidó, bölcs és tudatlan, csillag és jászol, angyal és barom, menny és föld, Isten és ember ta­lálkoznak itt megbékélt szeretetben. Kell-e nagyobb bizonyság arra, hogy VALÓBAN MEGTARTÓ szü­letett nekünk. . .? Igen: a csillag a Világ Világossá­gának egy sugárkévéje, mely arra tanít, hogy akiket nyugtalanít az élet végső kérdése, azokat az Isten eligazítja; akik követik ez eligazítást, azok megérkez­nek BETHLEHEMBE; s akik megérkeznek Krisz­tushoz, azok megtapasztalják, hogy bizonnyal Isten Fia Ö Adjon Isten ilyen adventét és ilyen kará­csonyt mindnyájunknak. Ámen. Dr. Bütösi János <JVem éltem hiába Néhai Ütő Árpádné magyar nagyasszony emlékére Ha a számüzötteket házamba fogadtam, az elesetteket talpra állítottam, letöröltem könnyét sok-sok szenvedőnek, vigaszt, gyógyszert hoztam bánatos betegnek, Ha síró kisdedet álomba ringattam, ellenem vétőre sohse haragudtam, szomjazót itattam, éhezőt etettem, az Istent imádtam, az embert szerettem ... Nem éltem hiába ... Kemény Júlia az éyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom