Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7-8. szám

10 CALVIN SYNOD HERALD valók, s így lesz egy nyáj és egy pásztor! (Jn, 10:16) Hasonlóképpen fel kell adnunk azt a benyomást, mintha sajátos ajándékaink feladása, hitbeli meggyő­ződéseink tompítása, tantételeink megtagadása lenne a keresztyén egység elérésének útja és ára. Ezen az úton csak langymeleg keresztyénséghez lehet eljutni, melyet Krisztus undorral köp ki szájából. A keresztyén egység nem a legalacsonyabb közös nevező alapján, hanem a legmagasabb Krisztusnak szenteltség indula­tával képzelhető csak el, amelyikben nem az erősza­kolt egyformaság, hanem a különböző ajándékok harmonikus együttműködése tesz bizonyságot Krisz­tus testének organikus egységéről. Vagyis a keresztyén egység természete olyan mint Krisztus egysége az Ö Atyjával: „Amint Te énbennem, mondotta az Úr, és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek rebbennünk.” Egyedül a Szentlélek képes ezt megteremteni a hit­ben engedelmes keresztyének között. Adja meg a mi mennyei Atyánk, hogy ezt a ne­héz, de Isten által lehetséges útat mi magyar szárma­zású római katolikusok és protestánsok is vállalni és munkálni tudjuk ezután. Dr. Bütösi János EGY SZÓRA, APAFI!—ATYAFI! — szólt Anna nyájasan, férje vállára fűzve selyem karjait. — Kucsuk basát is itt láttam a tisztelgők kö­zött, hihetőleg búcsút venni van nálad. Apafi megütközve kapta hátra fejét. — Korántsem búcsúzni, hisz tudod, mi célból állunk itt, hogy Kolozsvárt bevegyük. Ez a munka Kucsuk basára néz. — Mihály! — szólt Apafiné a könyörgés reszketeg hangján, összekulcsolt kezeit férje vállára téve. — Te a törökkel akarod elfoglaltatni Kolozsvárt? Nem gon­dolsz arra, hogy a mely magyar várat valaha török elfoglalt, azt önként vissza nem adta senkinek? Nem gondolsz arra, hogy ez országod fővárosa, melynek falain belül önnéped, hontársaid, hitsorsosid laknak, kiket prédára vetsz az ostromlók dühének? És akár­mik legyenek barátaid, pogányok ők és idegenek, kiket nem szabad nemzeted szívébe markolni engedned. Nem esett meg a szíved, midőn megláttad Kolozsvár falait? Láthattad e tornyokat, e házakat, a nélkül, hogy arra gondolj, hogy ez néped lakhelye, hogy ezek Istened templomai, melyeknek az ostromlók üszköt fognak vetni? Nézhettél a bástyákra a nélkül, hogy meg nem lásd rajtok az oda csoportosult anyákat, kik repeső csecsemőiket tárták karjaikon, tudatva veled, hogy itt belül saját néped lakik, ártatlan, becsületes nép! s te e nők, e gyermekek felkoncolt holttestein át akarsz országod fővárosába lépni. Apafi izzadó homlokkal kelt fel ülhelyéről, zava­rodott arcán önkéntelen megbánás nyomai látszottak. — Nem akarok, Anna, nem akarok! Jókai Mór: Erdély aranykora i * » Nt» Kecskeméthy József és neje Egyetemes magyar református életünk e két kimagasló egyéniségét, országszerte tisztelt és szeretett hűséges szol­gáit, abból az alakalomból ünnepli és tiszteli meg egyház­­kerületünk közössége, hogy ŐK KÖZEL 45 évi egyházi és közéleti odaadó szolgálat után, a múlt év tavaszán, kiérde­melt nyugalomba vonultak. Nyugalomba vonulásuk helye Portland, Maine, ahol ugyancsak jóhírnévnek örvendő' fiaik és unokáik: ifj. József és István közelségében telepedtek le. Az általunk ismert, kitűnő nevelésben részesült és jó­hírnévnek örvendő KECSKEMÉTHY FIÚKRÓL szeretnék csak ennyit mondani: IFJÚ JÓZSEF, jelenleg Vermont ál­lam munkaügyi titkára. Ebbe az állásba való meghívása előtt előbb berlini, majd 1963-tól 66-ig BUDAPESTI AME­RIKAI KONZUL volt. Ebben a magas megtisztelő állásban sok arra érdemes magyar testvérének adott vízumot az „ígéret földjére” Amerikába, az irgalmas Samaritánus és fajtája szeretetével. A kisebbik fiú, István, hegedűművész. A PORTLANDI SZIMFONIKUS ZENEKAR RESIDENT KONCERTMES­TERE, a Vonós Négyes első hegedűse, aki együttesével, az utóbbi két év alatt több, mint 100 koncertet játszott le: Amerika, Kanada, Brazília. Venezuela és Mexico nagyobb városaiban. Mindketten már eddig is csak jó nevet és dicső­séget szereztek hitüknek és magyarságuknak. Mindkettőjük élete, pozíciója és művészete, a jó szülők szeretetteljes ne­velését bizonyítja. Ünnepelt barátaink abból a terhes és mégis gyönyörű­séges egyházi és közéleti—lelkipásztori, papnéi, árvaatyai, árvaanyai, a sok oldalú és terhes titkári szolgálatból vonultak nyugalomba, amelyeket egy nevezővel úgy is nevezhetnénk, hogy: AZ AMERIKAI REFORMÁtUSSÁG MINDENESEI. Nt. Kecskeméthy József és neje, Bözsike, valóban mindese­­sek voltak. Mindenütt sok szépet és jót cselekedtek. Szol­gálatuk minden területén annyi dicséretre méltót alkottak, építettek és annyi maradandó értéket hagytak maguk után, hogy mindezekért MÉLTÓK AZ ELISMERÉRE. Méltók, a mi testvéri és baráti szeretetünk és hálánk kinyilvánítá­sára. Tőlünk, ettől a kerülettől jár nekik az elismerés, mert ahol szolgáltak, bennünket is képviseltek, a mi. ügyünket is híven szolgálták. Ha krónikás lennék, akor most következnék az, hogy VIRÁGOS, ROMANTIKUS, ÉNEKLŐ, MUZSIKÁLÓ, az ünnepeiteket hűen jellemző NYELVEN,-—zongora, orgona és CIMBALOM kísérettel — dicsőítő dalt zengjek életük­ről, arról az értékes szolgálatról, amit köztünk, velünk, so­kakért, .különösen hitünk cselédeiért, 45 éven át végeztek. Mivel nem vagyok krónikás és ennek a hosszú nótának az elmondására ez a rövid pár perc és egy esti alkalom nem elegendő, én, rokoni jogon, a TÉNYEK BESZÉDÉVEL, mint unokaöcs, szolgatárs és tisztelő jóbarát, NAGY VO­NÁSOKBAN CSAK AZT MONDOM EL, aminek Isten kegyelméből néhány év alatt SZEM- ÉS FÜLTANÚJA LE­HETTEM. Nt. Kecskeméthy József amerikai lelkipásztori és köz­életi szolgálata 1930 karácsonyán indul el. Teológiai tanul­mányainak befejezése után, a passaici nagy és nemes gyü­lekezet ÖT, MINT PÁR ÉVVEL AZELŐTTI LEGÁTUSÁT. DEBRECENBŐL VISSZAHÍVJA AMERIKÁBA idős és már beteges lelkésze, Nt. Tegze László mellé társlelkésznek. Ünnepelt barátunk lelkipásztori és közéleti szolgálata jellemzésére leszögezhetjük, hogy ő mindig és mindenütt hittel, hévvel, hűséggel, teljes szívvel és odaadással mun­kálkodó ALKOTÓ ÉS ÉPÍTŐ LELKIPÁSZTOR ÉS KÖZ­\ T-

Next

/
Oldalképek
Tartalom