Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5-6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 &4z ^jf-ényében VESSED AZ ÚRRA A TE TERHEDET „Vessed az Űrra a te terhedet, Ö gondot visel rólad.” (Zsolt. 55:23) Határozott bizonyságtevés ez, és olyan valaki mondja, aki ezt megpróbálta, aki minden terhét, szívének minden keserűségét, lelkének minden vétkét bevallotta és letette az Úr kezébe. Nyugodtan mondja a zsoltáríró: próbáld meg te is: „Vessed az Űrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad”. Vagy nincs terhed, nincs nyomorúságod? Bizony van az neked is, nekem is és mindenkinek, legfeljebb sokan úgy akarnak menekülni tőle, hogy nem veszik tudomásul — úgy könnyebb — és sajátmagukat bolondítják el, menekülve a világ nyújtotta, ideig-óráig tartó vigasztalásába, felejtésébe. Talán ismerős előttetek az a kis tanulságos történet, mely szerint egy forró nyári napon egy öregasszony bandukolt az országúton, hátán nagy batyuval, amikor utolérte egy szekér. A gazda megszánta az öregasszonyt és odaszólt neki: „Üljön fel, néném, én is arra tartok”. Nagy hálálkodások között az asszony felkapaszkodott a szekérre, a gazda meg helyet készített számára maga mellett. Mentek már egy jó darabig, amikor az ember észrevette, hogy a néninek még mindig a hátán van a batyuja. „Hát azt a terhet miért nem teszi le a szekér aljába?” — kérdezte a gazda. „Hát hogy tenném le — felelte az öregasszony — hogyan terhelném még azzal is a szegény lovakat.” Mosolygunk a kedves öregasszony együgyűségén, de vajon nem teszünk-e mi is így lelki dolgokban? Járunk nehéz, súlyos terhekkel az élet útján, próbáljuk könnyíteni is azokat a magunk okoskodása, mások tanácsa, a világ csábítása szerint, de, bizony, meg nem szabadulunk tőlük ilyen formn, mert nem adjuk fel, nem tesszük le. A hatalmas Istennek kell megszánnia minket, és fel kell vennie kegyelme szekerére, az Úr Jézus Krisztus érdeméért, Aki magára vette minden bűnös terhűnket és megkönnyítette életünk útját.. Milyen jó Vele lenni, milyen jó megpihenni a kegyelem fényében; de lássuk csak, oda tudjuk, oda merjük-e adni minden takargatott bűnünket, nyomorúságunkat? Vagy talán úgy teszünk, mint az előbb említett öregasszony, nem merjük letenni nehéz terhűnket, kétségeink súlyát, aggodalmaskodásunk batyuját? Ez csak azért van, mert nem hized, hogy az Úr el tudja hordozni mindnyájunk terhét. Igazad van, nehéz elhinni, mert töméntelen az emberiség bűnének súlya, de éppen itt van a csodálatos kegyelem és a hatalmas Istennek irgalma, mely az Úr Jézus Krisztusban mindenre és mindnyájunk számára elégséges. „Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad.” Amilyen egyszerűen és érthetően mondja az Ige, éppen olyan egyszerűen hidd el, hogy ez igaz, és éppen olyan bizalommal próbáld meg, és igazán tedd az Űrra terhedet. Nem egyéb ez testvérem, mint a bizalom kérdése, ez pedig a hitünk próbája, mellyel oda tudjuk és merjük tenni életünket és annak minden kérdését az Űr kezébe. Csodálatos ezzel a bizonyossággal bírni: hogy letehetem életemet az Ő kezébe, és csodálatos azzal az ígérettel rendelkezni: hogy Ö gondot visel rólam. Egy keresztyén ember meg akarta magyarázni az Istenbe való bizalmat egy lelki tapasztalatokban szegény barátjának. Rámutatott kis fiára, aki egy magas kerítés tetején állt. Menj és mond neki — szót a barátjához —, hogy ugorjon le és te megfogod. Az idegen odament a kerítéshez, de hiába csábította a kisfiút és biztosította arról, hogy vigyáz és megfogja, nem ugrott le semmiért sem. Ekkor odament az apa, kitárta két karját, a fiúcska gondolkozás nélkül ugrott, és ott volt apja biztos karjai között. Ez az a gyermeki bizalom, mellyel oda menekülhetünk a mi mennyei Atyánkhoz minden feltétel nélkül. Az erős Isten karja fog megvédeni minket attól, hogy el ne essünk... Akarsz-e életed minden nyomorúságával, gondjával is boldogan, békességesen élni? Akkor: „Vessed az Űrra a te terhedet, és Ő gondot visel rólad.” Babos Mária IMÁDSÁG Mennyei Édesatyám, Aki úgy szeretted ezt a világot, hogy az Űr Jézust adtad, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen, emberi szóval nehéz kifejezni a hálát azért a szeretetért, amelyet Te megmutattál nekünk az Úr Jézus érettünk való szenvedésében, halálában és feltámadásában. Ne engedd, Uram, hogy az Úr Jézus keresztje csak egy szimbólum legyen a számomra, hanem add, hogy az Ö énérettem is való szenvedése mindig előttem legyen, s ezáltal megérezzem azt, hogy Ö milyen nagy áron váltott meg a bűnnek hatalmától és a halál félelmétől. Add, hogy az Úr Jézus szenvedése tanítson engem ne csak az élet keresztjének türelemmel való elviselésére, hanem arra is, hogy nincsen nagyobb szeretet annál, mint amikor életemen keresztül másoknak szolgálatára lehetek. Áldj meg, Uram, hogy míg ezen a földön élek, az életem áldás lehessen mások számára. Taníts meg alázatosan járni a Te színed előtt s az emberek előtt, mert tudom azt, hogy csak törött edény vagyok, de, ha akarod, fel tudod használni az életemet; én csak áldani tudlak érette. Szent Lelked mindenre képes ereje adjon továbbra is fényt az életem útjára, belső világosságot Szent igéd megértésére és testi-lelki erőt azoknak cselekvésére. Érettem is szenvedő Szent Fiad nevében, kérlek, add meg szívem kérését. Ámen. Babos Sándor Rév. Francis Vitéz, Editor 493 Amboy Avenue Perth Amboy, N. J. 08861 Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald Megrendelem a Reformátusok Lapját for one year ( ) or ( ) years ($5.00 per year) egy évre ( ) vagy ( ) évre Subscription enclosed—Előfizetés mellékelve $............... Renewal ( ) New Subscription ( ) Change of address only ( ) enclose old label. Name Street (Please Print) City State................Zip
