Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-06-01 / 6-7. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD Annak volt ez következménye, hogy az egyház hagyta, hogy ennek az útnak két utolsó állomása — mennybemenetel és pünkösd — elhalványodjék, mintegy elvesszen a ködben. Pedig ezek által lesz a keresztyén ember megváltatásának — ha ma divatos szóval akarunk élni: felszabadulásának — aktív résztvevőjévé. Mennybemenetel és pünkösd ikerpár. Az első Isten kijózanító szava: Földi gyermekem, mostantól fogva a magad lábán kell járj; Krisztus megmutatta az új ember életstílusát, de azt neked kell élned; a munkát magadnak kell elvégezni: hogy újjászüless és általad megújuljon a világ. Kemény beszéd, a Jézusba fogózó tanítvány számára megdöbbentő és megfélemlítő felismerés. Pünkösd azután Isten kiegészítő szava: Ne félj, azért nem vagy teljesen magadra utalva. Ha eldöntőd magadban, hogy az új életstílus szerint fogsz élni, a Lélek erőt ad rá. Az első pünkösd azt mutatta meg, hogy az isteni ígéret valóra válik. Hogy hogyan történt a Szentlélek „kitöltetése” senki sem tudja. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv leírása csak vázolni próbálja az eseményt. Néhány gondolatot azonban megforgathatunk agyunkban és szívünkben. A „felsőházban”, ahol a mennybemenetel után összegyűltek a tanítványok, mintegy százhúszan voltak. Később, a pünkösd leírásában azután azt olvassuk, hogy „mindnyájan” megtelének Szentlélekkel. Ez világosan azt mondja, hogy nem csupán a tizenkettő volt az a kivételezett társaság, amely részesült a Szentlélek erejében, hanem mind a százhúsz, akik ott voltak, egy akarattal. Tény, a tizenkettő volt a gyülekezet élén, de a Lélek eljött mindenki számára, aki türelemmel és bizakodással várta Isten szabadító ígéretének valóraválását. Ez teljes összhangban van Jézusnak a tanítványokhoz intézett utolsó parancsával, hogy tanítvánnyá kell tenni minden népeket: Összhangban van a keresztyén közösség kialakulásának első eseményeivel és gyakorlatával, amelynek során nemcsak Pál lett apostollá különös látomása következményeképpen, hanem apostolokká lettek Timotheus, Apollos, Barnabás és mások. S végül összhangban van a hívek egyetemes papságának újtestamentumi fegfogalmazásával. Ott van tehát a tizenkét első apostol, de azután igenis apostol a keresztyén közösség minden tagja — isteni megbízatásuk hogy résztvegyenek Krisztus folyamatos szolgálatában. Úgy szoktuk mondani, hogy a keresztség által (és a konfirmáció által, amely a megkeresztelt és immár felnőtt gyermek öntudatos hitvallása) tagjaivá válunk Krisztus anyaszentegyházának. Ez így is van, csak a szavak nem fejezik ki azt az erőt — dinamizmust —, amelyet valójában jelentenek. Aki hallja, csak annyit ért, hogy mostantól fogva tagja vagy annak a közösségnek, amit Krisztus anyaszentegyházának hívnak. Inkább úgy kell mondanunk: a keresztség által Krisztus szolgálatába soroltatunk. A keresztség (és konfirmáció) dinamikus kezdet. Krisztus szolgálatába és szolgálatára kereszteltettünk Ülj pataki regösének Jaj, hogy is daloljak, megemészt a bánat, Ha eszembe veszem kedves Iskolámat. Jaj, de régen ütött válásra az óra, Messze tőled, Patak, könnybe fúl a nóta .. . Ez ünnepi estén azért, hadd daloljak! Szép volt egykor a múlt, szebb legyen a holnap! A ma úgy is rövid, bár tart harminc éve ... Diaszpóra lett a szép pataki kéve ... Jertek elő most mind, régi professzorok! Hív magvetéstektől gazdagok a sorok. Jertek elő ti is, mind, régi barátok! A pataki szépek gondolnak még rátok ... Szóljon a nagyharang, Iskola csengője! Ősi Iskolánknak viruljon jövője! Harsogva zengjétek: Isten erős várunk! Halál mesgyéjén is élő hittel állunk .. ! Pataki diákok, akik hazamentek, Megáldjon az Isten, mikor ünnepeltek. Köszöntsetek tőlem fűszálat, virágot.., Pataknak pora is legyen Isten-áldott! Mikor hazamentek, százázal, ezrével, Ne menjetek oda, egy sem, üres kézzel; Vigyetek egy könyvet az öreg könyvtárnak, Vigyetek egy téglát jövendők falának ... Maroknyi földet is vigyetek emlékbe, Hintsétek azt az Úr szép Gombos Kertjébe, Hogy nyíljanak benne illatos virágok, És az álmélkodók gondoljanak rátok ... Zsongjatok, mondjatok sok-sok imádságot, Reggel, délben, este az Urat áldjátok! A mennyek kapuját fennen döngessétek — Hallgassa meg az Úr könnyes könyörgéstek. .. Elment tatár, török, a Habsburg is végre, Tekintsetek mindig reménnyel az égre. Hol a tavalyi hó . . ? Minden virul, zöldül... Eljön a segítség a mennyből, az égből..! A pataki főnix porából föltámad; Mégnagyobb dicsőség tölti el a házat.., Több is lesz, mint régen, nem csal szemem, hitem .. ! Lesz itt Református Pataki Egyetem .. ! Jó pataki skóla, az Isten megáldjon, Bezárult két szemed szebb jövendőt lásson ... Vessen az Úr Isten bánatodnak véget! S adjon neked az Úr sok-sok ezredévet.. ! Vitéz Ferenc meg mindnyájan. Konfirmációnk alkalmával ki-ki maga döntésével erősítette ezt meg. Velünk az ő Lelke, hogy erőnk legyen e döntésünk szerint való életre. Zajzon
