Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

10 CALVIN SYNOD HERALD a Kárpát-medencében — Róma le nem gyűrte Bi­záncot és a magyarságot is. A bevonuló és új barátokat toborzó szerzetes­­rendek nagy erővel fogtak hozzá az ősi vallásukhoz ragaszkodó magyarok megtérítéséhez. Ezek a kolos­torok voltak a térítés központjai, a nyugati kultúra hídfői a hazában, keresztyén irodalmi műveltségünk, s egyben magyar bibliafordításunk keletkezési he­lyei is. Magyar bibliafordításunk kezdeteivel két részben foglalkozom. Az első részében az eddig még nem eléggé feltárt és közismert forrásokra utalok, míg a második részben a már ismert források alapján is­mertetem a magyar bibliafordítás kezdeteit, mint irodalomtörténeti folyamatot. I. A magyar bibliafordítás kezdetei. Bibliafordításunk eredeti kezdetei számára gaz­dag anyagot találunk Fehér M. Jenő, volt kassai püs­pöki könyvtárnok A középkori magyar inkvizíció című könyve hatodik részében. Az író gazdag forrás­anyaga felhasználásával, elsősorban az ún. Kassai Kódex-re7 támaszkodik. Nagy vonalakban könyve ha­todik részét ismertetem. Első összefüggő nyelvemlékünk, a Halotti beszéd, (1192-95 között) és a Löweni vagy Ómagyar Mária­siralom kb. 1300-ból való. A kódex, mely az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazza, az észak-olaszországi Toscanából került Löwenbe. 1923-ban jelent meg a Nemzeti Újságban. Fehér szerint e nyelvemlékek csak töredékei a kezdeti magyar vallásos irodalom­nak.8 Irodalomtörténészeink, közöttük Tienemann Ti­vadar is, azt mondják, hogy akkor nem volt kellő igény s nem létezhetett kiterjedt irodalom sem.9 Fehér hivatkozik a keleti kultúrára, ahol előbb volt irodalmi virágzás, mint nyugaton. Tudjuk, hogy a Kárpát-mendencébe bevonuló magyaroknak volt öbc-jük, s volt kultúrigényük is! Bayontu kán pl., aki 1312-1320 között uralkodott, Csoski Odsir nevű kol­duló szerzetessel ezer példányban nyomatta ki az egyik legnépszerűbb vallási könyvet, és azt ingyen szétosztatta a nyájak mellé rendelt pásztorok között. Ebből egy csonka példány maradt meg, 22 oldal a 168 oldalból, a turfáni őskolostor romjai között.10 A magyarországi kolostorokban, a 12-ik század­ban a Nyulak szigetén, a passiót magyarul olvasták. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy fel kell tételeznünk, hogy az első okiratszerűleg említett ma­gyar nyelvű Biblia fordításról van szó}1 A 14-ik században Firenze kolostorában Pasa­­vanti könyvcenzor mondja egy kezébe kerülő magyar bibliáról, hogy „Scuro linguaggio”-ja, homályos nyel­vezete van.12 Guarinus rendfőnök Szent Margit élete legendájával kapcsolatban említ egy nagyobb magyar bibliát.13 A magyar inkvizíciós perekben több magyar bib­lia szerepel, melyeket manicheisztikus ízük miatt, ha el nem égetettek, Firenzébe kerültek.14 Az említett könyvcenzúra üldözte a hamis fordí­tásokat,15 s üldözték a könyvrejtegetőket is. A cenzúra üldözte a „Biblia Pauperum” — szegé­nyek bibliáját, melyek nagyon elterjedtek a waldensek nyomán. Ezeket a bibliákat egyetemi diákok másol­ták. Különösen a prágai egyetem volt híres az ilyen bibliák gyártásában, melyek a huszitizmus előkésszí­­tői lettek. Kassa inkvizítora, Orbán, 1289-ben Lőcsén 85 példányt kobozott el bebőlük.16 Nagy Lajos király Pozsonyban, Nagyszombaton, Bártfán, Lőcsén, Szat­­máron rendelt el biblia égetéseket.17 Az inkvizíciós jegyzőkönyvek rendszerint meg­őrizték az elkobzott könyvek névsorát, írásos magyar nyelvemlékeinkét. Benedek, tatai presbiter, 1238-ban számot ad Damasus inkvizítor előtt egy csonka, rosszul fordított Lukács evangéliumról, melyet elégettek.18 Ugyaneb­ben az évben égettek el egy „használat miatt már alig olvasható”, 12. századi magyar evangéliumot.19 Erdélyben 1228-ban, a szászok között 12 könyvet koboztak el, Olbodus comes is 12-t.20 Káld községben egy „ismeretlen betűkkel írt könyvet kobzott el Wolfgang inkvizítor, aki nem is­merte a rovás írást!21 („Scripta curiosa”). Az Ilmod patak és Guratanus (Gyertyános?) erdő remetéjétől, Regwes-től, elkoboztak egy „ismeretlen betűkkel” írt könyvet,22 benne az Elek-legendát. Ez már a Nyulak szigetén is ismert volt. A Barlám és Józafát legendát találta meg Kelnuk faluban Chily nevű magyarnál Krizostom segesvári perjel23 1524- ben. 1288-ban Turuskum várost és környékét vizsgál­ták, ahol 27 „lingua vernacula” nyelven írt könyvet koboztak el.24 Vágsellyén „nagyon öregek, alig ol­vastak” vád miatt könyvet koboztak el. A tulajdonosok a „szegény népeknek szoktak belőlük olvasni.”25 Az osztrák ágostonrendiek Sankt Florian városban levő kolostorában őriznek egy magyar könyvet, mely a világ előtt még ismeretlen.26 Kun László részére ma­gyarra fordítják a „Liber Stellorum et signorum” című könyvet, hogy megértse.27 Elkobzott magyar versgyűjtemény is akad: a „Cantica super sepulcrum Attile regis”, melyet a vádlott apja fordított le, mikor az aleppói egyetemen tanult. A fordítást többen is lemásolták.28 Ferenzébe került a magyar „ős-gesta”, melyből Kézai dolgozott. Ez a könyv a király könyvtárából való volt.29 Az elmondottak arról tesznek bizonyságot, hogy eddig ismert nyelvemlékeink kora előtt volt magyar irodalom és irodalmi érdeklődés, s a magyar biblia­­fordítás kezdetei a magyarországi kolostorok alapí­tását követő közvetlen korra tehetők. A túlbuzgó té­rítés és római tant védő inkvizíció mérhetetlen károkat okozott irodalmi műveltségünk dokumentumai elkob­zásával, elpusztításával, valamint rovásírásos emléke­ink kiirtásával. Reméljük, hogy itáliai kolostorok mélyén, vagy valahol keleten kolostorromok alatt, még néhány nyelv­emlékünk megmaradt, s egyszer „kitör és eget kér.” JEGYZETEK 1Bod Péter: História Hungarorum Ecclesiastica, Lugduni— Batavorum, 1888. I. Pp. 28-36 2Fridericus Adolphus Lampe—Debreceni Ember Pál: His-

Next

/
Oldalképek
Tartalom