Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD Anyámnak fáj a feje — nem iszik feketét. Anyámnak fáj a feje — nem szed be porokat: szótlanabb sápadsággal feji meg tehenét, szótlanabb sápadsággal söpröget, mosogat. Anyámra durván szólnak jött-ment idegenek? Anyám az ijedségtől dadog és bereked. Sötét kendőjét vonván, magányát húzná össze: ne bántsa többé senki, félelmét ne tetőzze. Anyám utakon lépdel, s nem jut el sehova, szegénység csillagától sebes a homloka; vállára még az orgonavirág is úgy szakad, mintha csak teher lenne, jószagú kárhozat. Nyár van égen és földön, zene szól, muzsika, anyám csönd-sivatagján el kell pusztulnia. Gépek, gyártmányok zengnek csodáktól szélütötten, de egy se futna hozzá: “segítek, azért jöttem.” Anyámnak fáj a feje — anyámnak fáj a Semmi, Anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni. Egy éjjel földre roskad, megtört lesz majd, kicsi — Bejön egy madár érte, s csőrében elviszi. Csoóri Sándor Picture on the cover: George Washington Award Medal Please make checks payable to the Calvin Synod Herald Send all correspondence to the Editor Nem írom, nem írom korommal kéménybe, Sem csizmám sarkával fagyos, hideg jégbe, Könnyeimmel írom szívem közepébe . . . Nem vésem, nem vésem fekete márványba, Nem rovom tintával aranykönyv lapjára, De vésem, bevésem szívem táblájára . . . Felírom, megírom, hazám, szenvedésed, Gyötrelmes igában kínod, vergődésed . . . — Ne csüggedj, bízva-bízz! — eljön az ítélet.. . Vitéz Ferenc DÉVAI BÍRÓ MÁTYÁS Dévai Bíró Mátyás reformátor az “Evangélium fáklyáját széthordozta egész Magyarországon.” Rettenhetetlen leikével és lankadatlan buzgalmával anynyiszor diadalmaskodott az útjába gördített akadályokon. Zwingli irányának volt a zászlóhordozója. Dévai Déván, Erdélyben, született, magyarországi kiképzése után a krakkói egyetemet látogatta, 1524- ben hazatérve, Tömöri István Boldogkővárában működött, mint buzgó katolika káplán. Azonban úgy látszik, 1529-ben a bizalma a katolika vallás iránt megrendült, Wittenbergbe ment. Midőn Wittenbergből hazatért a reformáció szellemétől áthatva, hátat fordított a katolika vallásnak, mint lelkész reformációért vértanú halálra is kész volt. Nemcsak lelkes szónoklataival, hanem tollal is megindította a harcot a katolika egyház visszaélései ellen. A szentek alvásáról szóló művében a szenteknek segélyül hívását támadta meg. Dévai Bíró Mátyást Kassára hívták meg prédikátornak. Alig foglalta el új állomását, kitört feje felett a zivatar. Az evangélium mellett nyílt, határozott fellépése a reformáció elveinek merész és gyors gyakorlati alkalmazása megdöbbentette a katolika egyház főpapjait. Besúgásukra az egri püspök, Szalaházy Tamás, fegyvereseket küldött a veszedelmes vallást újító Dévai elfogatására, akik elfogták és börtönbe zárták. Szalaházy püspök attól félt, hogy kassai hívei megszöktetik a kassai börtönből, ezért Bécsbe szállították és ott zárták börtönbe. Dévai Bíró Mátyást Bécsben nehéz, sanyarú fogsága alatt több ízben meglátogatta a reformátusság halálos ellensége, Faber bécsi püspök, és ezt mondta neki: “ha visszatérnél hozzánk megáldanálak.” Dévai csak ennyit mondott: “nincs szükségem, hogy te áldjál meg engem, van Isten, aki megáld engem, s egykor majd könyörülni fog rajtam.” Ilyen választ csak hívő szívű ember tud adni. Dévait ellenfelei hamis okoskodása és fenyegetése nem tudta eltántorítani igaz meggyőződésétől. Végre, főúri pártfogói közbenjárására, megszabadult a fogságból, és hazatérve Nádasdy Tamásnál, Sárvárt, nyert menedékhelyet és alkalmazást. 1536 végén külföldre ment, figyelemmel kísérte a reformáció fejlődését, és intézkedett művei ki-
