Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LÁPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST ^rrúáuéti Idtomdó A látószemű emberek szemébe Belehasít egy szörnyű látomás: Porladó, szétvert csontok gyászos képe ... Kopár mezők, vak éj — és semmi más. S egy égi hang csendül az éjszakában: — Életre támad-e a sok tetem? Szívét a próféta porig alázza: — Nálad a titka Uram, Istenem! És zörgőcsontú völgyén a halálnak, Hol nem suhan más, csak halálmadár, Porladó csontok végbomlásra várnak, Sakálok, férgek gyászcsapata vár. Ott hirtelen élet szellője rezdül, S a gyászba hulló sírkertek felett A „Legyen!” ős parancsa zúg keresztül: — Lélek fuvallj, hogy megéledjenek! S lön zúgás, zörgés — álltak lábaikra, Porból éledő csodacsapatok . . . Annak szavára lobban életszikra, Ki így nevezte magát: VAGYOK. ... Porladó csontok új húsvétra várnak, Hitünk bár gyönge és erőnk kevés, De Krisztus Ura a feltámadásnak, S mert Ő akarja, lesz megéledés! S.J.-------------» «r»-----------------HÚSVÉT Húsvét hajnalán egy rendkívüli, hallatlan hír terjedt el Jeruzsálemben: Krisztus feltámadott! Az az ember, az a Jézus, akit pénteken keresztre feszítettek. Ezt a hírt terjesztették a körébe tartozó jeruzsálemi asszonyok és tanítványai. Ha nem is hinnének az emberek szavuknak, jönnek a sírt őrző katonák, s ők tesznek jelentést a főpapok előtt a megfeszített Jézus feltámadásáról. Ismét csörren a pénz és megfizetik a katonákat, hogy ne mondják, hogy feltámadott Jézus, hanem hogy a tanítványai lopták el, amíg ők aludtak. És terjedni kezd a másik hír is, hogy nem volt, és nem lehetséges feltámadás! A feltámadás bizonyítéka nem az üres sír, hanem az élő Krisztus! Találkoztak a feltámadottal, látták Őt! A húsvéti hír akaratlanul is két csoportra osztja az emberiséget: vannak, akik hisznek és vannak, akik nem hisznek. A húsvéti hír döntésre hív. Melyik csoporthoz tartozol? Tamás vagy-e vagy Péter? Ha nem is akarsz dönteni, már döntöttél! Nem afelől, hogy igaz-e a hír, vagy sem, hanem örök kihez- és hovatartozásod felől . . . Krisztus azért jött, tanított, meghalt és támadott fel, hogy visszahozzon téged a halálból, s átvezessen a boldog örökkévalóságra, örök életre. Jöjj azért, s visszhangozzék szíveden át az örvendetes hír: Krisztus feltámadott! — s Vele és Általa én örökké élek ..! Vitéz Ferenc-------------^ »»-----------------Egyházkerületi gyűlés —1973 Egyházkerületünk ligonieri közgyűlése két nagyfontosságú kérdést óhajt megtárgyalni. Az egyik az evangélizáció mai helyzete, a másik pedig az amerikai magyar reformátusok egyesítésének mostani lehetősége. Belefáradva az évtizedek óta folyó harcba és háborúba, a ma embere lelkileg fásult, szegény és éhes. Egyedüli reménye és tápláléka az Ige maradt. Az evangélizáció tehát nem más, mint az igének való hirdetése és felmutatása, szóban és tettben; egyedüli út, ember és világ számára. Ez keresztyén misszió, feladat és kötelesség. Gyülekezeti életünk, igen sok esetben, az adott társadalmi mintára épült fel. Sokan úgy vélik, hogy ezt a már idejét múlt múzeális szerkezetet le kellene bontani, hogy felépülhessen egy új lelki épület, amely nem kézzel csinált, és ahol főhelyet kapna az istentisztelet igaz és állandó gyakorlása, a lelki gyümölcsökben való őszinte örvendezés és a hívőnek teljes és szabad odaszentelése, lelkileg, anyagilag, az egyház missziói szolgálatára, hitünk cselédei és embertársaink között. Kálvin Egyházkerületünk mindenkor munkálta és kereste a magyar református egységet. Az ökumenikus mozgalomból lelkipásztoraink és gyülekezeteink kivették részüket nem csak szolgálatukkal, hanem anyagi hozzájárulásukkal is. Külön öröm szá-
