Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST kinevezett törvényes elöljáróimnak engedelmeskedvén, kötelességemet mindenki ellen, kit az országgyűlés a haza ellenségének tekint és általán véve mindig pontosan, becsületesen és híven teljesitendem. Engem Isten úgy segéljen!” A SZABADSÁGHARC 125-IK ÉVFORDULÓJA Az országgyűlés 1848. július 11-én 12 ezer honvéd toborzását és felfegyverzését szavazza meg. Kossuth pillanatnyira megszakitá beszédét, s ekkor következett a legfenségesebb jelenetek egyike. Nyári Pál, a szónoklat varázsereje, a helyzet rendkivülisége által megkapatva, hirtelen felugrott helyéről s jobbját magasan esküre emelve, hangosan kiáltá: „Megadjuk!” A visszafojtott keserv, aggodalom, lelkesedés, — mely Kossuth eddigi beszéde folyamán legfelebb egy-egy helyeslésben nyilvánult, — viharként tört ki most egyszerre. A haza szent szerelme megihleté az elméket, a sziveket. Mindnyájan felugráltak. És kipirult arczczal, a lelkesedés lángragyujtó hevével, kezeiket szintén esküre emelve zúgták: „Megadjuk! Megadjuk!” Kossuth szemeiben könny csillant meg. Kezét szivére szorította, s meghatottságtól remegő hangon folytató: „Uraim! Még mondani akartam valamit. Ne vegyék e kérést a minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni. Kérni akartam még önöket uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság, ne függeszszük fel ezektől azt, hogy a hazát megmentsük (zajos, kitörő lelkesedés). Ezt akartam még kérni uraim. De önök felállottak mint egy férfiú s én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom, ennyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg!” A honvédek esküje: „Esküszöm az élő Istenre, Magyarországnak, Magyarország alkotmányának hűséget. Esküszöm, hogy az ország alkotmányát s annak törvényes s jogszerű függetlenségét életemmel és véremmel megvédeni kész vagyok; nemzeti zászlómat soha el nem hagyom, a magyar országgyűlésnek s általa megbízott, vagy megbízandó kormánynak és ennek utján I. Ferencz József trónfoglaló iratára Kossuth feleletéből: „Botrány, gyalázatos botrány! .... A magyar királyság kétoldalú kötés. Király az, a ki szent István koronájával megkoronáztatok, s a nemzet által elébe tett koronázási oklevelet aláírja, s arra megesküszik. Koronázás, koronázási oklevél, s királyi eskü nélkül nincsen király. Juhokról, juhnyájakról lehet akként traktálni, hogy Ferdinánd oda adja Ferencz Józsefnek, ha tetszik; de a magyar nemzet nem juhnyáj, Magyarország nem juhakol, szent István koronája nem hálósipka, melyet a nemzet megegyezése nélkül egy fejről más fejre lehet dobálni.” Kossuth imája az 1849. február 27-én vesztett kápolnai csata után: „Fölséges Ur! Árpád hadának Istene! Nézz alá csillagtrónusodról könyörgő szolgádra, kinek ajkáról millióknak imája szól eged kárpitja felé, magasztalon áldva mindenhatóságoknak munkás erejét. Istenem! fölöttem napod ég, térdem alatt elhullott vitéz testvéreimnek csontjai nyugosznak: fejem fölött kék az ég, lábam alatt pirossá lett a föld ősapáink unokáinak szent vére által. Csak hadd égjen napod teremtő sugara, hogy vér fölött virág nőhessen, mert a porladó tetemek koszorú nélkül nem hamvadhatnak. Isten! Ősapáim s népeknek nagy istene! hallgasd meg ezután s áldjad hadainknak bömbölő szózatát, melyben vitéz népeknek karja és lelke menydörög — széjjeltépni az önkénynek bilincseket osztó vaskarjait. Mint szabad ember térdelek ez uj temetőn véreim roncsolt tetemein! Ily áldozatok után szentté lett földed, ha bűnös volt is; Istenem, e föld és sirhalmok fölött rabnépnek élni nem szabad. Atyám, atyáinknak nagy atyja! milliók felett hatalmas Ur! ég, föld s tengereknek mindenható nagy Istene! E csontokból dicsőség nőtt ki, mely nemzetem homlokán ragyog — a porokat szenteld meg te kegyelmeddel, hogy a szent ügyért elhullott testvér-bajnokok szentül nyugodjanak hamvaikban. Amen!” ,^J\oóóutli cjCajoá azt üzente . . .
