Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1973-02-01 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Hungarian Reformed Religious Paper

Founded in 1900

OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST

így számláljuk napjainkat

Isten előtt nincs múlt és jövendő. Csak egy van: az örökkévalóság. Amit abból mi ezen a földön töltünk, felosztjuk esztendőkre, hónapokra, napokra. S azután számláljuk a napokat. Osztályozzuk, megjelöljük. Ez jó nap volt, az rossz. Ez örömet hozott, az bánatot. Ez betegséget, az gyógyulást. Emez sikert, amaz bukást, sikertelenséget. És így tovább. Isten bizonyos atyai kedvteléssel figyeli gyermeki játékunkat az idővel és az időben. Kedves előtte imádságos kérésünk: “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsolt. 90:12). Mi a bölcsesség? Atyai szíve örömet talált a gyógyulóban levő Jób válaszában: “Az Úrnak féleleme: az a bölcsesség” (28:28).

Istenfélelem! Istenfélelemmel a szívünkben számláljuk ez újesztendő napjait. Hát nem elég, hogy csapástól, bajtól, testi és lelki nyomorúságoktól kell félnünk, — s lesz benne részünk, — most már féljünk az Istentől is? Soha! Emberektől s önmagunktól: igen! Ez a félelem árnyékozta be Ábrahám szívét, mikor Isten akarata és fia között kellett választania. Mégis úgy határozott, hogy Isten mindennél, s mindenkinél fontosabb. Mikor döntésében idáig jutott, Isten kivette kezéből az áldozati kést. Izsák leszállhatott az oltárról, s Ábrahám boldogan hallotta a Mennyei Atya dicsérő szavait: “Most már látom, hogy istenfélő vagy” (I. Móz. 22:12). Szerető és engedelmes gyermekem, aki a legnagyobb fájdalmad ellenére is kész voltál akaratom teljesítésére.

Ahogy számláljuk napjainkat, mi is erre vigyázzunk! Soha ne okozzunk Istennek szomorúságot engedetlenségünkkel. Jézussal együtt, naponta imádkozzuk: “Legyen meg a Te akaratod”. A Ő akarata uralja otthonainkat, s így legyünk Isten nagy családja. Mint gyülekezetek, “ne szabjuk magunkat a világhoz, hanem örökké vizsgáljuk, mi az Isten akarata számunkra” (Róm. 12:2). Az Ige tisztánvaló hirdetése, az evangélium terjeszése, az Ő Országának örökös munkálása, előbbrevitele egy egyre istentelenebbé váló világban. Egyenként és összesen, — bármilyen veszedelem is fenyegetne bennünket és fenyegetni fog, — találjunk új erőt, bátorságot és reménységet ebben a hitben, hogy “akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm. 8:28). Még a legrosszabb is.

Első. Második. Tizedik. Századik. Háromszázhatvanötödik. így számolgatjuk napjainkat, félelemmel a szívünkben. De ez nem rossz félelem, mert attól félünk: hátha annyira megingunk hitünkben, hogy Istentől elfordulunk. Ez a kísértésünk meglesz — többször is, ebben az esztendőben is. Ezt a kísértést csak ezzel az apostoli makacs elhatározással győzhetjük le, hogy nem engedjük majd, hogy valami is elszakítson bennünket Istentől. Az Ö szeretetétől. S akkor Isten nekünk is ezt mondja majd: “Látom, hogy istenfélők vagytok”. S mint olyanok, az év utolsó napján majd hálás szívvel mondjuk: jó esztendőnk volt! Szintén életünk utolsó napján: boldog életünk volt!

Marsalkó József -------------^ ------------------Jonathan Edwards,

az írásmagyarázó

Jonathan Edwards, a 18-ik század nagy teológusa, evangélistája, filozófusa és írója, egyik prédikációja, a “Sermon Incomplete” folytán lett híressé.

Élettörténete. Született Windsor, Conn.-ben 1703- ban. Megtérését és vallásos fejlődését a “Personal Narrative of Conversion’-jában írja le. Gyermekéveit Windsorban tölti, majd a Yale Kollégiumba megy, 17 éves korában végez, tanít a Yale-en, Northamptonban lelkész 24 évig, 8 évig Stockbridgen utazólelkész. Mielőtt princetoni kollégiumi elnöki állását elfoglalta volna, 1758-ban meghalt.

Prédikációit lelkészi szolgálata, értekezéseit stockbridgei tartózkodása alatt írta. Magános gondolkozó; 7x3 és fél láb nagyságú irodájában napi 13 órát dolgozik.

Nevezetesebb munkái'. The Freedom of the Will, The Nature of True Virtue, Concerning Religious Affections.

Lelkipásztori hivatása. A Főpásztor szolgája, az Ő szavát tolmácsolja. Meggyőződése volt, hogy Isten eszköze. Kálvini alapon fogadta el Isten szuverenitását. igehirdetése szolgálatában centrális jelentőségű. Számára Igét hirdetni annyit jelent, mint mások megtérését munkálni.

Hermeneutikai ideálja. Ismeri a Bibliát. Bibliáját tiszta lapokkal tölti meg, s telejegyzi. Prédikációját gondosan készíti el. Eszmefuttatása meggyőző, sohasem allegorikus. Számára a legmagasabb és és legmaradandóbb esztétika a “szentség”. Prédi-