Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD sültek. Egy bombatámadás alkalmával a doktor repeszdaraboktól vállán és tarkóján súlyosan megsérült. Sok vért vesztett. Kórházban szépen gyógyult, de mérgezést kapott. Tetanusz-injekciót kért, hogy magát kezelhesse, de megtagadták tőle. így halt meg 1945 márciusában. Odahaza a kórház minden terhét felesége vitte. De mint ,fehér’-re, ellenséges idegenként néztek. Nem kapott élelmiszert a piacon, sőt a szomszéd szigeteken sem, kórházuk számára. Majd politikai gyanúba fogták, lakását feldúlták s egy hajnalon gyermekei mellől őt is elhurcolták. Rádió adó-vevő készüléket kerestek nála, ami nekik sohasem volt s erre vonatkozó vallomást próbáltak belőle kikényszeríteni. Naponta félholtra verték. Kezéről ujjait letépték. Majd padra kötözték s ronggyal letakart arcát tengervízzel öntözték, amivel gyomra és tüdeje megtelt s iszonyú kínokat szenvedett. Végre 1944. november 9-én jött a megváltás órája: több sanghi-i vezetővel együtt lefejezték. Sírjára a szigetlakok márvány emlékkövet állítottak. Férje jeltelen sírban nyugszik Celebesz szigetén. Az egyik holland megemlékezés zárószavai ide kívánkoznak Dr. Cseszkó Gyuláék kései koszorújára: „Szenvedésen át a dicsőségbe!” Dr. Tóth Kálmán -------------» »»-----------------TERVEK NÉLKÜL CSAK SODRÓDUNK Magyar egyházaink megerősítéséhez szükséges, hogy a vezetők rendszeresen rövid vagy hosszú lejáratú terveket dolgozzanak ki, és elérhető célok kitűzésével serkentsék a gyülekezetét a fejlődésre. Egy-egy gyülekezet növekedése a helyi szolgálat megjavításától az új missziókig változatos lehet. A növekedés aránya attól függ, hogy az egyház vezetői mennyire ismerik fel a fejlődés lehetőségeit, és milyen terveket, stratégiákat alkalmaznak a célok elérésére. Egyének alkotják az egyházat, és ezért az egyház növekedése szoros kapcsolatban van az egyének szolgálati készségével és képességével. Legtöbbször az egyház növekedése egy lelkes kis csoportnak, vagy ritkábban egy kiváló vezetőnek köszönhető. Általában csak azok az egyének dolgoznak kitartóan az egyház fejlődéséért, akik ismerik a célokat. Ezért jó, ha a vezetők rendszeresen ismertetik a gyülekezettel a jövővel kapcsolatos terveiket. A tervek tartalmazzanak mghatározott célpontokat és nem csupán általános irányelveket. Nem elég például azt mondani, mi a legjobb vasárnapi iskolát akarjuk megteremteni a városban, hanem határozzuk meg a célt: Vasárnapi iskolánk tanulóinak és tanítóinak létszámát tíz százalékkal emeljük a jövő évben, és külön oktatással gondoskodunk a tanítók továbbképzéséről. Érthető mondatokban kell összefoglalni, mit várunk az egyénektől, akik miután ismerik feladataikat, felelősek az eredményekért. A célok és az elérhető célok között általában egy tér van. A tervezéstől függ, mennyire tudjuk leszűkíteni azt a tért, vagyis el tudjuk-e érni a céljainkat. Fontos, hogy a célok ne legyenek oly távol, hogy kedvét vegyék az egyháztagoknak, de oly közel se legyenek, hogy ne követeljen külön erőkifejtést az elérésük. A célok kitűzése előtt szükséges az egyház jelenlegi helyzetének átvizsgálása és esetleges felmérése. Az információ összegyűjtéséhez, átszűréséhez, megmagyarázásához és tervekké kovácsolásához egy olyan vezetőre van szükség, aki jól ismeiá az egyházat, és a kiértékelés után láthatóvá tudja tenni a mások által felderítetlen lehetőségeket. Ez a vezető lelkesedve végezze munkáját és másokat is buzdítson a célok elérésére. A tervezés célja az egyház fokozatos fejlesztése, és nem a radikális megváltoztatása. Az egyház növekedésében a presbitérium sokat segíthet, ha a tervezőbizottsággal karöltve dolgozik, és rendszeresen megvizsgálja a jövő növekedési lehetőségeit, és azoknak kihasználására programokat tervez. A tervek lehetnek rövid vagy hosszú lejáratú tervek. A rövid lejáratú tervek körülbelül egy évre szólnak. Ebben az egyházi rendezvények és szervezetek tervei vannak vázolva és koordinálva. A hosszú lejáratú tervek öt, tíz és néha húsz évet foglalnak magukban. Különösen szükséges ez ott, ahol a templom a város olyan pontján van, ahol pár évtized alatt a környék gazdasági és néprajzi helyzete teljesen megváltozhat. A jó vezetők számítanak a változásokra, hiányokra és nehézségekre, és megteszik a védő lépéseket mielőtt azok beállnak. Jó vezetőség egyedül azonban nem elég a növekedéshez. Kedvező alkalmak is szükségesek, és az alkalmak megteremtése nem könnyű. Néha az alkalmak csak egy jól megszervezett felmérés útján mutatkozhatnak meg. Csupán az az egyház növekszik rendszeresen, amelyik kihasználja a kedvező fejlődési alkalmakat. Ha az egyház növekszik, a felépítési szerkezete is bonyolultabbá válik. A munka, amit régen egy személy el tudott végezni, új emberi erőket igényel. Egy ideig még alkalmazhatjuk a régi körülményeket, de idővel a munkaköröket, felelősségeket teljesen át kell szervezni. Változó világban élünk. Az egyházak szervezeti felépítése is változik. Az egyház életét is koordinálni kell a változások és helyi szükségekhez mérten. Egy cél nem tudja kielégíteni az összes igényeket, de az előrelátás, energia, lelkesedés, rettenthetetlenség és kemény munka meghozza gyümölcsét. Magyar egyházaink növekedhetnek, ha tervszerűen haladnak a jövő felé. Ehhez az Isten gondviselésén kívül szükséges az emberi hit, értelem, szorgalom, akaraterő, határozott magatartás, bátorság a kockázat vállalásában és a kitartás. Kántor Pál
