ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

élt, az Apám vagyona folytonosan gyarapodott. Én, mint első szülöttje, még Édesanyám életibe iskolába mentem, de az első elemi osztályt sem végeztem, mikor a jó Anyát örök nyugalom helyire kísértük.

Akkor az addig folytatott jó és rendes házirend megzavarodott, amely a régi kerékvágásba nem tudott többé beletalálni. Apám körülbelül 8 hétre újra nősült, de a mi mostoha Anyánk, bár hozzánk nem volt kegyetlen, mégsem tudta Édesanyánkat pótolni, úgyszintén a házirendet tartani. Apám vagyonkája napról napra fogyott: mintha láthatatlan kezek fogyasztották (volna), pedig szegény Apám épen úgy, vagy még többet dolgozott és dolgoztatott, mint azelőtt, de hiányzott a takarékos élet-pár, a védő An/

gyal az nem volt többé. En és testvéreim 3 és fél

vagy három évig jártunk iskolába, azután a fiúkat

✓

mesterségre adta Apám. En ács, molnár és kőműves mesterséget tanultam az Apámnál, mivel az Apám a fent nevezett mesterségeket folytatta. Azon időben nálunk még az ácsok maguk fűrészelték az épületfákat és deszkákat. Fűrészelő gödröt ástunk hárman összefogva, mint még ma is teszik némely helyeken, a gödör mellett a gödör hosszában két oldalról két vékony fenyőt helyeztünk, arra két görgő fát, melyen előre-hátra igazítottuk a fűreszelendő fát, azután a gödör tetején középre állítva kapocsvasakkal megerősítve a tönköt a méret után elkezdtük fűrészelni hárman, és pedig egy ember a megcsapott, faragott *

* 1842. febr. 23-án

7