ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Labádi Lajos: Ifj. Zsoldos Ferenc élete és munkássága - Ifj. Zsoldos Ferenc élete

Igazolni tudta ugyan, hogy az 1851-ben kiadott vándorkönyve 3 évi távollétre szólt, ezért nem jelent meg az 1852. évi katonai sorozáson, ennek ellenére a megyefőnök dühösen fogadkozott, hogy be fogja soroztatni. Erre mégsem került sor, ugyanis a sorozó orvosok az ácslegényt katonai szolgálatra alkalmatlannak találták és felmentették.

1857 elején a vasúttársasági igazgató - aki időközben igen megkedvelte a szentesi fiatalembert gyors és pontos munkájáért - újabb feladattal bízta meg. A Kunlaposon építendő öt nagyobb hídhoz szükséges tölgyfákat kellett az eszenyi erdőben kiválogatnia és kitermelnie. A rendkívül mostoha körülmények között eltöltött hetekre később így emlékezett vissza: „Ott töltöttem hat hetet, az életnek még azelőtt nem tapasztalt sanyarait észlelve... Az éjjeleket az ég alatt kellett tölteni, pedig hideg volt... Nem voltam ezen életmódhoz szükséges ruhával ellátva. A télikabáton túl volt egy vékony gallérköpönyegem, amit a városban használtam, de biz az igen hangos volt a januári hosszú éjszakákon. Pedig nagy tüzet rakattam fahasábokból, magam pedig falevélből jó rakást összekapartam derékaljnak, azon reményben, hogy a fagyos föld legalább nem éri el az oldalamat. De biz annak nem sok hasznát vettem, mert amikor megmozdultam, mind kicsúszott alólam, és azon vettem észre, hogy az oldalamat sütötte a hideg föld vagy jég. Mikor tapogattam, hogy át van nedvesedve, akkor fordítottam azt az oldalamat a tűz felé, mikor ott megszáradt a ruha, akkorra a másik oldalon isii