ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

Ő azt találta egyszer mondani, hogy hátha a vasútnál megvennék a tölgyfáimat. Én ajánlatot tettem, és azon tölgyfáimat, amelyeket még el nem úsztattam, átvették. Az átvétel 14 napig tartott, addig Szolnokon laktam. Azután ki is fizettek, kaptam talán 6000 forintot, mind ötös bankókat, úgyhogy a zsebkendőmbe nem fért bele. Mikor a Fehérló fogadóba elvittem, a reám várakozó Mandits vőnek átadtam, de igen gondatlanul. A családtól volt ugyan meghatalmazása, de két helyre szólt, tehát azt elvitte, mikor elolvastam. Hanem adott az átvett pénzről nyugtát, mit a család el is fogadott. De bizony a tartozás biztosítására Ipám uram birtokát letáblázták, mert az öreg Mandits az üzlet lebonyolítása előtt meghalt. Hanem nekem voltak olyan szép deszkának való fenyőim, hogy olyan senkinek sem, de voltak kifaragott tölgyfából is, melynek eladtatását a közönségnél a szűk idő meghiúsított. A tölgyfák a Tisza-parton vártak és egyszer jött is rájuk vevő Tokajból, és meg is vette illő árba, és el is szállította Kanális Földvárra, de a váltót nem fizette ki, hanem ősszel fenyőfákat adott, és azzal törlesztettük, vagy egyenlítettük ki. Ennél az eladásnál ugyan Fükszl Ferdinánd akart kijátszani, de azon határidő, melyre őt az eladással megbíztam lejárván, az kötelezettségemet itt nem lehetett felhasználni, mert Ö, hogy én városi pallózásra ne árverezhessek, a fáimat három nappal előbb megalkudta, úgyhogy ha bizonyos határidőn belül eladhatja, hát eladja.

52