ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

egyeztem, hogy feleségül veszem Zsoldos János kovács urambátyám leányát, Lídiát. A jegyváltás meg is volt. Kihirdettek kétszer is, de nem szerettem menyasszonyom magaviseletét. A frigy felbontását akartam, de Édes Atyám és Anyám a világ minden kincséért sem akarták. De a sors úgy akarta, hogy felbomoljon a frigy. Kihirdettek háromszor is, jött a vőfély, hogy behívogasson a lakodalomra, akkor

s

mondom Édes Atyámnak, hogy a leendő napamasz- szony a tegnapi látogatásom alkalmával kérdezte tőlem, hogy tudom-e az új nótát? Én feleltem, hogy bizony én nem tudom, tehát megtanítlak, s mondá: „Retket egyél ne tormát, szűz jányt végy el, ne k....t!” Nohát ezen dicső kihívásra azután belátták, hogy nem igen lehet boldog életet várni az ilyen és más előző felvilágosítások után. Tehát elválltunk, visszaküldtem a jegyet. Nagy nehezen elfogadták, de az általam jegybe adott négy aranyat nem adták visz- sza sem akkor, sem később. De én nem bántam, csakhogy megszabadulhattam. Volt osztán beszéd; egyik kárhoztatott, elitéit; más nagyobb rész helyeselte eljárásomat, s örvendezett az esetnek. Anyám asszony csak azt sajnálta, hogy elmaradt a lakodalom. Én örvendeztem.

Azután akarták csak tűzzel-vassal, hogy muszáj mindjárt nősülni. De nem megy ám az olyan köny- nyen, azt mondtam, de mégis elmentem én leányt nézni, mivel nem ösmertem és nem tudtam, hogy ki is lesz a jövendőbelim. Elmentünk Karai Ferenc bátyámmal először is Fodor István uram házához meg38