ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

még látogatni is hazamenjen. Mindjárt azt kérdezik, hogy elfogyott már a pogácsa?

Hanem amint én gondoltam, épen úgy vagy még jobban törődtek társaim a téli megélhetés felöl, mert azt is mondá Köller, hogy ő már próbálta télen Bécsben, de nem kívánja többször, hanem ő már gondolt arra, és azon van, hogy olyan helyet találjon, ahová Bécsböl elvonulva, legalább tisztességesen megélhessünk. Az alkalom hamar jött, nem is kellett soká várni, és egyszer nagy örömmel jön: Szerbusztok fiúk, van-e kedvetek Magyarországra jönni, Debrecenben vasutat csinálni? Azon szavakra megvolt az lelkesedés nemcsak mibennünk magyarokban, hanem az ott dolgozó csehek és németek is mind velünk tartva a munkát délbe otthagytuk, mentünk egyenesen a Szolnok-debreceni vasutat építő vállalkozó társulat Wien külvárosban tartózkodó megbízottjához magunkat jelenteni, ahol neveink beírattak, és azon naptól kezdve ötven krajcárokat kaptunk élelmezésre addig a napig, amíg a nevezett vasútnál munkába állhattunk, mert nem is indultunk azonnal, hanem talán nyolc napot vártunk Bécsben, hogy miért, azt a mérnök úr nem mondta meg.

Csakhogy mi jól kisétálhattuk magunkat Bécsben, mire egyszer csak mégis útra keltünk. Szolnokig vasúton, Szolnoktól Csegéig gőzhajón, ahol kicsi híja, hogy kellemetlenség nem történt velem. Ugyanis a zsandár, ki az útleveleket vizsgálta, egy magyarfaló cseh, erőszakkal le akart tartóztatni. Állította, hogy én mint szökevény katona körözve vagyok.

15