Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Ismét oroszok közt

Ismét oroszok közt

Csend honolt a városban. Majd nyolcadikán - erős motorzúgással - tankokkal megérkeztek a szovjet katonák. Utcánk városi végén megállt egy T-34-es. Ágyúját az utcára irányította, tetejéről gyalogosok ugráltak le. Hárman a mi utcánk közepén gyalogoltak felénk. Mi kilestünk guggolva, amit észrevették, és géppisztolysorozat hallatszott. Apánk elparancsolt az utca közeléből. Anyánknak azt mondta: nyissa ki az utcai ablakot, s tegyen piros virágokat az ablakba. Muskátli virágzott gyönyörűen. Apánk a léckerítés közelében várta, hogy a katonák hozzánk érkezzenek. Akkor hangosan kiszólt.- Nyenádá pusku! Taváris lityinánt! Jaznaju poriszki gavarity. (Úgy írom, ahogy hallottam, mert eddig soha nem beszélt oroszul. Nem is tudtuk, hogy pedig jól beszél azon a nyelven.)

Három izzadt oroszkatona engedte le fegyvere csövét. A kitárt kapun bejöttek házunk udvarára. Egyikük apával beszélt, ketten a szomszédkert fái felé figyeltek, hátha ott vannak rájuk leső magyar vagy német katonák. Ám apám felvilágosította őket, hogy a németek már korábban elmentek, túl a Tiszán lehetnek. Magyarokról sem tudunk. Anyánk éppen kacsát sütött, s invitálta őket tányérra rakott hússal, amelyikből órányi idővel korábban magyar katonák vettek - egy-egy falatnyit. De nagyon siettek, és nagyon riadtak voltak. A hátvéd sorsa gyakran megpecsételődött. De nálunk nem került sor lövésekre. Igaz, hajnalban négy ágyú érkezett az Eisler kertbe, és tüzelni kezdtek. Délnyugat felé sisteregtek a lövedékek. Apánk hozzájuk futott, és parancsnokukat kérte, hagyják abba, mert az orosz viszo59