Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Szökés

Szökés

Soha nem tudta meg Kaczúr Péter, hogy élte meg az a tiszt a háborút a gyergyói hegyekben. S Kaczúr Péter kubikos, veterán katona 1944 szeptemberében engedély nélkül távozott az erődépítés színhelyéről. Mosolyogtatón mesélte el, hogyan történt ez.- Sajnáltam a fiatal katonákat, a tiszteket is, akikkel összeismerkedtünk az erődépítésen. Vagy három évet dolgoztam ott. S tudván tudtam, hogy teljesen hiába építjük azokat az erődöket.- És akkor?- Elhatároztam, hogy abbahagyom az egészet. Csakhogy épp akkorra megérkezett ugyanoda hadi munkára Laci fiam. Addig Budapesten élt: ahogy katonasorba jutott, behívták és munkaszolgálatra irányították katonai őrzéssel. Mi lesz most, gondoltam? Nem hagyhatom itt a fiamat.

Maradt Kaczúr Péter még pár hétig a gyergyói építkezésen. S amikor a parancsnokság utasította: menjen be mindennap a faluba a postáért, elvállalta ezt.- így jutottam ehhez a lehetőséghez, hogy szökést készítsek elő fiammal együtt. Neki persze erről csak akkor szóltam, amikor indulnunk kellett.

Naponta bejárt Tölgyesre. A posta közelében kinézett egy jóembert s megszólította:- Megengedné, hogy néhány holmit betegyek ide magukhoz az eresz alá?- Megengedem. Hová valósi maga?- Szentesre.- Az hol van?- Messze.

54