Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Gyergyó hegyi erődépítésén

- Nem hiszem ezt. De tudom, hogy rosszul választották meg az erődök lőirányát.- Miért?- Azért, mert a muszka soha nem arról jön, amerről várják.

Gondolkozott ezen a tiszt. Mint hadmérnök, és mint katona. S néhány hét múlva megkereste a kubikost.- Kaczúr bácsi!- Igenis főhadnagy úr, szolgálatára.- Nem így kerestem meg. Mint volt katonát kérdezem: miből gondolja, hogy a lőirányt rosszul választották meg, akik ide tervezték ezeket az erődöket?- Főhadnagy uram. Keljen fel korahajnalban.- Minek?- Én összesen öt évet háborúztam, majd huszonöt évvel ezelőtt. Behívott Ferenc Jóska, fogságban besoroztak az oroszok, a vörösök. Azoknak az elődei, akik most közelednek erre mihozzánk. Bejártam fegyverben Szibériát a csendes tengerig. Egyszer megsebesültem, a koponyámon félujjnyi gödröt szántott a muszka puskagolyó. De túléltem. FIáborúztam aztán a csehek ellen is tizenkilencben. Tudom mi az. Már akkor is voltak modern fegyverek. S a támadásokat az orosz mindig korahajnalban kezdi. Akkor legfrissebb az ember, akkor alszik legmélyebben a civil. És a katona is mind civil volt egyszer, még hadba nem szólították.- Ez mit akar jelenteni?- Jöjjön ki korahajnalban ide a gyergyói hegyre! Itt várom.

Egy hajnalon megkereste a tiszt a kubikost.- Mit akar megmutatni bátyó?- Látja ott a sötét eget?

52