Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)
Újra hadsorban
r Újra hadsorban Károly öcsém születése után már érződött, közeledik a második világháború. A fiúgyerekeket, mármint az alsóbb társadalmi osztálybelieket, törvény kötelezte 12 éves kortól a leventeszolgálatra. Hetenként egy délutánt töltöttünk a Leventében. Kifejezetten katonai kiképzésben és nacionalista nevelésben részesültünk. Vigyázzmenet, s fegyverismeret: alaposan. Mi az, hogy puska? Hogyan kell azt használni? Hogyan kell pontosan célozni? Szigorúan megbüntették, ha nem tudta valaki pontosan részletében felsorolni a puskát, hogyan kell célba lőni csapott célgömbbel, s ki az ellenség: oroszok, csehek, románok, szerbek. A Horváth Mihály Gimnázium hosszú folyosóján volt télen a leventefoglalkozás. Az oktatóknak szabad volt szigorúan megtorolni a fegyelmezetlenséget. Még azt is, ha valaki beszélt a rajban, szakaszban. Tíz feküdj, huszonöt feküdj. Pofozás. Még nagyobb testi fenyítés. Ha kellett: egynapi munkakötelezettség a Horthy-házban, ahol a leventeparancsnokság volt a fegyvertárral, és ott lakott Szabó főoktató úr is. Róla inkább semmit, mint bármi jót. Öccse is oktató volt, de inkább pedagógus, mint katona. Őt kedvelték a fiatalok. Bátyusomnak, Péternek jó barátja volt. Majd 1945 után a rendőrség állományába került. A háború közeledésére figyelmeztette a népet az is, hogy az újság meg a rádió mind gyakrabban uszított a csehek ellen, a románok és a szerbek ellen. Mindenki látta, akinek szeme volt, hogy Horthyék készülnek valamire. Miklós napján este a levente századokat felsorakoztatták a megyeháza előtt. A megyeház erkélyéről köszöntötték 48
