Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Uradalmi béresek között

borúk is voltak Kínában, ahová angol világjárók juttatták a mákot, az ópiumnövényt. S az így altatott, kábítózott embermilliókat nem volt nehéz rabszolgává tenni. Eta néni gyermekei közül egy sem élte meg a húsz évet.

*

A Csillagbörtönből szabadultak sok évig, vagy életük végéig „jelesei” maradtak annak a társadalmi rendnek, amelyben a kizsákmányolás „törvényes rend”. Gazdagok és alávetettek világa ez. Ma is. A kapitalizmusban Kaczúr Péter csak úgy boldogulhatott, hogy elkerülte a politikát, és nyilvánosan a szorgalmas dolgozó szegények sorába igazodott. Családot alapított 1913-ban, és folytatta 1919 után, a börtön után. Közben 1920-ban megszületett első fia, Péter. Apja akkor börtönben volt még, de hazatérése után igyekezett becsületesen élni és felnevelni. A szegénység megakadályozta, hogy szaporítsa családját. Hét évig nem lett gyermeke. Az egyetlen, 1914-ben megszületett Rozika már iskolás volt. Hol itt, hol ott laktak albérletben.

Forradalmi tetteinek híre gátolta, hogy ismertebb gazdákhoz szegődjön. Inkább messze vidékre járt, kubikmun- kával kereste kenyerét. Evek múltán vált lehetővé, hogy újra szentesi munkásként ismerjék meg.

Közben a társadalomban is történt változás. Békésebb idők jöttek. A gazdagok jobban megbecsülték alkalmazottaikat. így Kaczúr Pétemé, Rozika ismét elhelyezkedhetett úri házaknál. Egy ideig Szederéknél szakácskodott, majd Kántor Sándor nagykereskedő bizalmát nyerte el. Odajárt takarítani, mosni, vasalni. Meg Móczékhoz, a belvárosi kereskedőékhez, a Báró Harruckern utcába. Módláékhoz szintén a belvárosban. Jó munkája tiszteletet kölcsönzött

45