Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Uradalmi béresek között

Uradalmi béresek között

Sok minden és sok mindenki beleszólt Kaczúr Péter életébe. A Habsburg királytól Horthy Miklósig, a szentesi munkaadóktól az utcánkbeli prolikig. Az egykori zabigye- rekből sokak számára szinte nélkülözhetetlen ezermesterig volt érvényes „menetlevele”. Soha nem volt munkanélküli. Pedig olvasni is szeretett. A gazdáktól, kiknél bármit csinált, mindig szerzett valamiféle olvasnivalót. Tolnai Világlap példányokat, fészerekbe kitett könyveket. Hozott vala- honnét egyszer egy hatalmas piros kötésű, vastagborítású könyvet. Világtörténet volt a címe, magam is végiglapoztam néha. Képes beszámolóra emlékezem, amelyik leírta a híressé vált angliai vonatrablást. Rajzos tréfa is volt benne: kövér öreg meg egy pár éves gyerek ülnek az asztalnál, s egy tálból esznek. - „Mi az a vörös a kend szájában? - kérdezi a gyerek. - Háát a nyelvem - hangzik a válasz. - Hogy a nyila üsse mög, hát mind elkotri elűlem a húskát.” Sok év után ezt a hatalmas könyvet elkérte szüleimtől Etus néném, a nagytőkéi Szeder majorban élő urasági cseléd, Török Ferenc hitvese. Még azon a nyáron a Szeder birtok hívatlan vendége lehettem. Nénéméknél töltöttem a nyarat teljes ellátásért meg egy süldőért, disznópásztori szolgálatban. A béresek meg a béresgazda disznóit pásztoroltam. Azokat minden ott dolgozó család tarthatta, de csak a dűlőutak mentén legeltethette. Az urasági konda legelőire tilos volt a cselédek jószágait kihajtani. Hizlalhatták is sertéseiket a béresek, hiszen minden családnak járt egy hold kukorica termése. Az uraság szántotta, vetette a kukoricát a béreseknek is. Kincs volt a kukorica, szemesen is, tüzelőként is. A béresház konyháiban kukoricaszárral, csutkával meg csut43