Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Szibériában, a hazától távol

- Arra is. Bár a tisztek mondták, hogy Magyarország nagyon messze van. Hogy a mi őshazánk tán könnyebben elérhető volna.- Meddig tartott a tábori élet?- Nem sokáig. Az orosz parancsnokság egyszer csak elkezdte kihelyezni a foglyokat. Mi hárman egy nagygazdaságba kerültünk. Ott úgy fogadtak, mintha oroszok lettünk volna. Kivált az asszonynép közeledett szívesen, hiszen a férjek, apák távol katonáskodtak a háborúban. Azt is észrevették, hogy rendesebben tisztálkodtunk és öltöztünk, mint náluk a férfiak.

Anyánk is figyelt az ilyen meséléskor és közbeszólt:- Megtetszett egy-egy orosz menyecske?- Olyan is akadt. Igen-igen sokáig nem volt fehérnép a közelemben.- Tudom milyen vagy! - fenyegette meg tréfásan a hitves. Dudás Szabó Rozália már második felesége volt Péternek. S majd húsz évvel fiatalabb, gyönyörű szentesi lány. Sokszor mesélt róla Péter a táborban. Meg a gazdaságban, ahol ottani cselédekkel együtt dolgozott. Idővel családias viszonyok közt éltek, dolgoztak. Úgy kezelték őket a helybeliek, mintha oroszok lettek volna.- Nem egy magyar fogoly megnősült Szamarában.

Anyánk tréfásan, félig komolyan, ám megértőén felvetette, hogy tán összejött orosz asszonnyal?- Kevés férfi volt ott akkoriban, hiszen elszólította őket a cári háború. Beszéltünk erről a fogolytáborban. Hogy mintha azt tervezték volna az oroszok, hogy az elesett fiaikat, férjeiket majd velünk pótolják. De hát... mi leginkább csak haza gondoltunk.

28