Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Galícia közelében

Galícia közelében- Harmincöt évesen került Przemysl várába. Hogy lehet ez? - faggattuk.- Császárunkat és királyunkat gyakran emlegettük. Parancsban is, meg anélkül is. Mert katonának kellett lennünk - válaszolt.- Ezredünk csupa kubikosokból meg parasztlegényekből állt. Szegedi, halasi, kecskeméti, félegyházi katonákkal ismerkedtem meg. Volt rá idő. Csehek is voltak a várban. Lengyelek is.- Hogy-hogy?- A vár lengyel földön volt. Körülötte nem sok helybeli élt. Katonasággal volt tele a környék. Megmondták: - Mi vagyunk a császári védőerő fő bázisa keleten. Az erőd. Volt ott tüzérség, géppuskaállások sokasága, aknavetőkkel erősítve. Én gyalogos voltam. Kiképzésem szerinti fölszerelésem: hadipuska, lőszer, kulacs, bomyú (hátizsák), és bajonett. Közelharchoz. Kézigránátot is kaptunk néhányat.- Találkozott az ellenséggel?- Közvetlenül soha. Körülvettek minket az oroszok a várban és otthagytak. Bruszilov volt a parancsnokuk. Az üzenete, hogy ne lőjünk, akkor ők se lőnek. Ez jó volt, hiszen nekik sokkal több ágyújuk volt. És sokkal több lövészük. Ezt személyesen tapasztalhattam. Hadnagyom egyszer meglátogatott a figyelőhelyemen.- Mit lát, Kaczúr?- Nagy semmit. A muszka meg se mozdul.- Annak örüljenek, ha nem mozdul.- Baj van, hadnagy úr?- Úgy néz ki.

23