Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Az uraság kocsisa

teendő volt. Szinte minden tél elején hívtak minket téli tüzelőfát hasogatni a Hegedűs fényképészékhez. Sok tüzelőt kellett a jókora lakáshoz meg a műteremhez. S vitt édesapám, ahová vihetett.- Ismerd meg a napszámos sorsát Pistám. Hétvégén majd még a moziba is elmehetsz a keresetedből. Húsz filléres jegyre futotta. Ennyi volt a prémium.

*

De az asztalos üzemi és a nádtetős munka már élete delén jutott nekünk. Amikor együtt dolgozhattunk, mert nyolc-tíz évesen már segíteni tudtam a családomnak. Édesanyám szerető kezeivel simogatta a fejemet, amikor hajnali öt órakor elindultunk apámmal dolgozni valahová. S ilyenkor hiába várt rám az iskola. Kapott értesítő könyvecském a tanúja: mennyit mulasztottam, hogy legyen elegendő kenyérre való. Hiszen a négy nagyobbon kívül, még három kicsi tátotta a száját napi háromszor ennivalóért.

Apám családi életét így ismertük meg. Született valahogy, zabigyerekként nevelték egy kiskirálysági tanyán, aztán kubikus lett, majd kocsis, közben elleste a nádtető- csinálás fortélyait. A város pedig, mint nagycsaládosra, számított rá minden télen a Kurcai nád learatásában.

Vágtuk a nádat a Kurca jegén. Kévékbe kötöttük dróttal, és kúpoltuk, mint ősszel szokás a kukoricaszárat. Hátunkon húztuk haza, s otthon őriztük, mint amire szükség lesz. Mindig hívták apámat a nádfödeles tanyákra. Nem felejtem a magyartési tanyán nemes Aradi Szilveszter házát. Annak jókora nádtetején dolgoztunk apámmal ketten pár hétig, rettenetes fagyos télben. Szilveszter bátyó, mint jó gazda, jól ellátott bennünket tejjel, túróval, pálinkával.

16