István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

A háború kezdete

tek halottakban, mivel jóval nagyobb túlerővel voltak mint a mieink. Körülbelül 1200 hadifogoly, továbbá trén kocsik, gépfegyverek, ágyúk és kézifegyverek kerültek a magyar hadsereghez hadizsákmányként. Itt két napig szünetelt a harc, mert a hullákat el kellett takarítani, valamint a hadifoglyokat elrendezni.

Harmadnapra lettek az ezredek és századok kiegészítve emberből, lőszerből, trénkocsiból. Ezt követően bőséges ebédet kaptunk. Ebéd után ezredparancs jött, hogy megyünk tovább az oroszok után. így indultunk el augusztus 18-án. Két nap meneteltünk, majd 21-én este tíz órakor fogadtak bennünket az oroszok. Nem is nagyon bántuk már hogy megállhatunk, mert éppen elég volt két nap s két éjjel felszerelve menetelni. Itt aztán beástuk magunkat a földbe, vagyis egy kis fedezékbe, ami majdnem reggelig tartott. Reggel jött a parancs, hogy felkészülni további támadásra. Igaz nem nagy öröm volt, de hát ez volt a helyzet, és akkor közelebb haladtunk az oroszokhoz. Nekik már ekkor egészen jól beépített fedezékük volt. Este tíz óra után kezdődött a muri, elég szívósan védekeztek. Csak másnap tizenegy órára sikerült az oroszokat kiverni a fedezékeikből. Bár elég sok veszteségünk volt nekünk is meg az oroszoknak is, de a község el lett foglalva, melyet Novaalekszandrovkának hívtak. Itt az evés idő lett az első probléma. Délután temetés, hadifelszerelés összeszedése, sebesültek rendezése, - akár magyar akár orosz - mind egyformán kezelték. Aztán jött a hadifoglyok irányítása a főhadiszállásig.

Itt egy napot töltöttünk, újra kaptunk utánpótlást emberből, lőszerből és élelemből. Mivel megszűnt az 5-ik

7