István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

Szibériai hadifogságban

hozzá elég fekete kenyér. Majd aztán úgy történt, hogy a kaszát eltörtem. Az öreg orosz nagyon morgott, de nem értettem semmit. így aztán háromheti szolgálat után elhagytam az első gazdámat. Elmentem a községházára a falusi bíróhoz és mondtam, hogy én ott nem leszek. O pedig becsukatott ott a faluba valami dutyiszerü helyiségbe. Itt jó sorom lett, mert a községházára mindig jöttek többnyire asszonyok, és a kis ablakon mindig kaptam ennivalót bőven. Úgyhogy a falu kutyája lettem. A bíró aztán rájött a dologra és megtiltotta a élelem bedobást. Már ekkor én is úgy gondoltam, hogy ez nem mehet így soká. Volt a faluban egy asztalosmester és mondta, hogy az ő apósának van egy vízimalma, elmennék-e oda dolgozni. Mondtam neki, hogy kérjenek el a bírótól. Az beleegyezett és másnap jött is az asztalos, és már mentünk is a malomhoz, ami hét kilométerre volt egy patakparton. Meglett a nagy fogadtatás, mert voltak a malomban őröltetők is, és híre ment a környező falukba, hogy hadifogoly jött a malomhoz. Az öreg molnár megmutogatott mindent, bár nem valami nagy tákolmány volt. Itt voltam 1916. augusztus 12-től 1918. február 10-ig.

33