A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VIII. Holttá nyilvánítás
Mint a vallomásokból kitűnik, a tanúk valószínűleg nem mondtak el mindent, amiről tudomásuk lehetett. A járási belügyosztály a bíróságnak küldött, 1948. május 12-ei keltezésű információjában azt közölte, hogy Lukács Károly a hatályos jogszabályok értelmében nem vesztette el jugoszláv állampolgárságát, és hogy a belügyosztály nem fogja kezdeményezni Lukács állampolgárságának megvonását.221 A begyűjtött adatok alapján és a peren kívüli eljárásról szóló törvényben előírt határidő leteltét követően a Zentai Járásbíróság holttá nyilvánította Lukács Károlyt, a haláleset időpontját pedig 1944. november 10-ére vélelmezte. A döntés magyarázatában a bíróság a következőképpen indokolt: „A lefolytatott bizonyítás során bebizonyosodott, hogy a megnevezettet a felszabadulást követően a néphatalom szervei mint háborús bűnöst, letartóztatták, és hogy 1944. november elején nyoma veszett. [...] Halálának napjául 1944. november 10-e lett meghatározva, mert a bizonylatban ez a nap van feltüntetve eltűnésének napjául, és mert ezt a napot megelőző [napon] látták utoljára életben.”222 A Jugoszláv Föderatív Népköztársaság képviselőháza 1952. március 31-én megtartott ülésén hozta meg az eltűnt személyek holttá nyilvánításáról és halálesetének bizonyításáról szóló törvényt,223 amelynek életbe lépését követően az eljárásokat már e jogszabály alapján folytatták. A törvény 1. szakaszának 4. pontja kimondta, hogy holttá nyilváníthatók mindazok a személyek, aki a háború során a háborús cselekményekkel kapcsolatban tűntek el, és akinek hollétéről az ellenségeskedések befejezését követő egy éven belül nem érkezett hír. A törvény 2. szakasza értelmében a holttá nyilvánítást kezdeményezhette az a személy, akinek ez jogi érdekében állt. A holttá nyilvánítási eljárást az a járásbíróság folytatta le, amelynek illetékességi területén az eltűnt személy utolsó állandó lakhelye volt. Az ügyben beterjesztett beadványnak tartalmaznia kellett mindazokat az adatokat és tényeket, amelyek fontosak lehettek a bíróság döntésének meghozatalához. Amennyiben a bíróság indokoltnak találta a holttányilvánítási eljárás megindítását, hirdetést adatott fel, amelyet a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság hivatalos közlönyében kellett megjelentetni. Ebben felhívták az eltűnt személyt vagy bárkit, aki tudott annak sorsáról, hogy három hónapon belül jelentkezzen, és a birtokában lévő információkat ossza meg az eljáró bírósággal. Amennyiben a három hónap elteltével nem merült fel olyan tény, amely megcáfolta volna az állítást, hogy az illető személy meghalt, a bíróság döntést hozott a holttá nyilvánításról. 221 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. R. 156/1948 - Lukács Károly zentai lakos holttá nyilvánítási ügye. 7. számú irat. 222 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. R. 156/1948 - Lukács Károly zentai lakos holttá nyilvánítási ügye. 9. számú irat. 223 Zakón o proglasenju nestalih lica za umrla i o dokazivanju smrti. Sluzbeni list FNRJ, 1952. 24. sz. 95
