A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VIII. Holttá nyilvánítás
megjelent nála, és arra kérte, hogy ha üzleti könyvébe feljegyezte a neki készített ruhák méreteit, akkor azokat a bejegyzéseket semmisítse meg, mert mindkettőjüknek baja származhat belőle. Apánk ezt a kérést teljesítette is. Ami pedig a bátyámat illeti, az ő történetének is van egy szomorú epilógusa. Annak az őrnek, aki annak idején a pincébe zárt foglyokra vigyázott, varrónő volt a lánya. Egyszer, amikor náluk jártam feltűnt, hogy az apjának a felöltője nagyon hasonlít a bátyáméra. Minthogy a kabátot a mi apánk varrta, és tudtam, hogy neki szokása eltenni a darabokat esetleges későbbi javítások végett, egy óvatlan pillanatban lenyisszantottam egy kicsit a kabát aljából. Otthon a mintát összehasonlítottam az apám által félretett darabokkal. Ugyanaz a drapp színű anyag volt...”213 Lukács Károly holttá nyilvánítását felesége 1948 tavaszán kezdeményezte.214 A Zentai Járásbírósághoz eljuttatott beadványban ezt írta: „1944 végén, közvetlenül a felszabadulást követően férjemet - mint állítólagos háborús bűnöst - a zentai népőrség elvitte az itteni bírósági fogdába, ahol meg is látogattam és rendszeresen élelmiszert vittem neki. Utoljára az említett év november 9-én láttam, amióta máig róla, arról hogy életben van-e, semmilyen tudomásom nincs, és a néphatalmi szerveknek sem jelentkezett. Mivel valószínű, hogy már nincs életben, kérem a bíróságot, hogy folytassa le férjem halálesetének a bizonyítási eljárását, és halálának időpontjául 1944. november 10-ét határozza meg.”215 A beadványhoz csatolta a Városi Népbizottság Általános Osztályának 1948. március 15-ei keltezésű, 7500/1948-as iktatószámú bizonylatát, melyben a hivatal a következőket írta: „...hogy a kérvényező törvényes férje, Lukács Károly, [aki] 1919. szeptember 14-én Zentán született, utolsó lakhelye Zentán, az Uros cár 10. [alatt volt], és akit a néphatalmi szerv népellenséggé nyilvánított, még 1944. november 10-én eltűnt Zentárói, és ettől a naptól kezdve máig nem adott magáról életjelt, valamint nem jelentkezett a néphatalmi szerveknek.”216 Noha a Népbizottság tudatában volt - hiszen 1944. november 10-én maga állította össze a kivégzettek névjegyzékét hogy Lukácsot 1944. november 9-én 64 sorstársával együtt a Tiszába lőtték, nem mondta ki az igazságot.217 213 Szloboda János: Zentán történt ’44-ben. Újvidék, 1997, 80-82. 214 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. R. 156/1948 - Lukács Károly zentai lakos holttá nyilvánítási ügye. 215 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. R. 156/1948 - Lukács Károly zentai lakos holttá nyilvánítási ügye. 1. számú irat. 216 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. R. 156/1948 - Lukács Károly zentai lakos holttá nyilvánítási ügye. 11. számú irat. 217 Molnár: 80. számú dokumentum, 246-251. Lukács Károly neve 16. sorszám alatt. 93
