A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VII. Vagyonelkobzás
A törvény 28. szakasza a járási népbizottságokra azt a feladatot rótta, hogy a törvény meghozatalát követő 90 napon belül az illetékes járásbíróságoknak megküldjék a háború során kivégzett, megölt, elesett vagy elmenekült, népellenségnek minősülő személyek vagyonának leltárát. A hadbíróságok is kötelesek voltak megküldeni ítéleteiket a járásbíróságoknak, mert ezekben is gyakran esett szó - mellékbüntetésként - vagyonelkobzásról. A törvény 30. szakasza értelmében a Német Birodalom és állampolgárai, valamint a német nemzetiségű polgárok vagyonának elkobzásáról járási szinten döntött a népbizottság által kinevezett háromtagú bizottság. A törvény értelmében a vagyonelkobzás alól mentesültek azok a háztartási eszközök - elsősorban ruhanemű, bútor, konyhafelszerelés -, amelyek az elítélt személynek, valamint szűkebb családjának a létfenntartásához elengedhetetlenül szükségesek voltak. Ebbe a kategóriába tartoztak még az iparűzéshez nélkülözhetetlen szerszámok, a földművesháztartás fenntartásához nélkülözhetetlen alapvető szerszámok és eszközök, valamint az ehhez tartozó lakó-, és gazdasági épületek, négy hónapra elégséges élelmiszer és fűtőanyag, családtagonként pedig háromhavi napszámnak megfelelő pénzösszeg. A Járási Népbizottság Belügyosztálya 1945. szeptember 12-ei keltezésű átiratában megküldte a Zentai Járási Népbíróságnak annak a 271 személynek a névsorát, akiket vagyonelkobzási eljárás alá kellett vonni a Zentai Járás területéről. Az kísérőlevélben ezt írták: „A vagyonelkobzásról szóló és a vagyonelkobzás végrehajtásáról szóló törvény 28. szakasza értelmében csatolva küldjük azon személyek névjegyzékét, akiket a Megszállók és Támogatóik Bűncselekményeit Kivizsgáló Vajdasági Bizottság 718. sz[ámú], 1945. feburár 2-ai keltezésű ügyiratával háborús bűnössé nyilvánítottak, éspedig: Balázs Géza martonosi születésű [személy] és társai, aki a háború során eltűntek, és akik vagyona ezidáig nem lett elkobozva, azzal a kérelemmel, hogy [hajtsák végre] az esedékes eljárást.”178 Balázs Gézát azért említették meg név szerint, mert az ő neve volt a jegyzék élén. A bizottság által kimondott „háborús bűnös” státusz nagyon gyenge jogi alapokon állt, hiszen a névjegyzéken szereplő embereket - akiket szinte egytől egyig likvidáltak - nem hogy jogerősen nem ítélték el, de azok még bíróságot sem láttak. Álszent a belügyosz- tály azon megállapítása is, hogy a névjegyzéken szereplő személyek „eltűntek”, hiszen ennek a szervnek lehetett pontosan tudomása a szerencsétlenek lemészárlásáról. A gyakorlatban a járási népbizottságok belügyosztályai már ezt megelőzően is egyénekre vonatkozóan utasították a járásbíróságokat a vagyonelkobzási törvényre hivatkozva, hogy indítsák meg a háborús bűnösnek vagy népellenségnek minősített személyek elleni konfiskálást. A belügyosztály által kibocsátott, vagyonelkobzást kezdeményező iratban feltüntették, hogy a háborús bűnössé nyilvánított személy a háború során „eltűnt” (nestao) vagy „elmenekült” (pobegao), illetve „elhagyta bir178 TLZ. F. 127 Zentai Járásbíróság. Vp. 1046/1945 - Háborús bűnösök névjegyzéke (spisak ratnih zlocinaca). 83
