A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VI. A polgárok rezsimellenes megnyilvánulásai 1945-ben a Zentai Járási Népbíróság iratainak tükrében
támogatták ezeknek az alakulatok és szervezetek a működését, a fegyveres alakulatok parancsnoki állománya zászlóalj-parancsnoktól felfelé, a polgári közigazgatás vezetői, > azok, akik a felelősségre vonás elől külföldre menekültek. Az 1. szakaszban felsorolt alakulatok egykori tagjaira csak akkor volt érvényes a közkegyelem, ha a rendelet kihirdetéséig még nem ítélték őket jogerősen el, a Jugoszláv Hadsereg dezertőreire pedig csak akkor, ha egy hónapon belül jelentkeznek a hatóságoknál. A rendelet 6. szakasza a teljes vagy részleges kegyelemben részesülőkről rendelkezett. Ezek voltak a már jogerősen szabadságvesztés nélküli vagy szabadságvesztéses kényszermunkára ítélt személyek is. Egy évnél rövidebb büntetés esetében szabadlábra helyezték őket, az ennél hosszabb büntetést töltők elzárását pedig részlegesen csökkentették. K. Dragomir moholi lakosnak is - majdnem - az alkohol okozta vesztét. Ez az inkriminált esemény is kocsmában történt. Maga a vétkes 1945. július 14-én a következőket vallotta az OZNA-nál lefolytatott kihallgatásakor: „Először Tito marsall gyalázása miatt voltam büntetve. Egy alkalommal, a pravoszláv karácsony másnapján, egy társasággal Bácsi Sándor vendéglőjében ültem, amikor egy ismerősöm - aki tőlem a harmadik asztalnál ült - felmutatott egy képet, ami Tito marsall képe volt, amelyet én addig nem láttam. Mivel ittas voltam, azt gondoltam - az egyenruha és a sapka miatt - hogy [Hermann] Göring az, és másnap mondták - amikor kihallgattak -, hogy a marsall képére azt mondtam »Hitler-párti«. Ezért a szabadkai hadbíróság 6 hónap börtönre ítélt. Miután kiengedtek, a moholi iparosegyesület írnoka lettem. A vádat, amely szerint 1945. június 14-én Bácsi Sándor kocsmájában Tito marsall és Sztálin képére azt mondtam: »emiatt a két szemét miatt 51 napot ültem a börtönben« teljes egészében visszautasítom. [...] Úgy gondolom, hogy ez a magyarok bosszúja, mert a felszabadulás első napjaiban a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság [tagja] voltam, amelyet az emberek tévesen »bíróságnak« neveztek. Mivel Moholon - ahogy beszélik - hozzávetőlegesen 100 magyart kivégeztek vagy [kényszer] munkára hurcoltak, mert erről az egész vizsgálóbizottságot pontosan nem értesítették, ezért valószínű, hogy egyes magyarok úgy vélik, hogy én is bűnös vagyok azoknak a magyaroknak az eltűnésében.”168 K. Dragomirt is az általános amnesztia mentette meg a börtöntől: 1945. augusztus 16-án megszüntették az ellene indított büntetőügyi eljárást.169 A néphatalmat és szerveit nemcsak szóbeli, hanem számos esetben fizikai támadás is érte. Egy ilyen eset játszódott le 1945. október 12-én, amikor B. Györgyné - mai szóval élve - családon belüli erőszak miatt fordult a népi milíciához, mivel férje bán168 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. K. 229/1945 - K. Dragomir moholi lakos elleni büntetőeljárás. Uo. 80
