A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IV. A jugoszláv agrárreform
Az újságcikkben említett Deutsch Vilmos - akinek birtoka az agrárreform hatálya alá esett - 1946 áprilisában nyújtott be fellebbezést, amiben a következőket írta: . .70 évnél idősebb vagyok, és mivel mezőgazdasági szakiskolát végeztem egész életemben - aktívan több mint 60 évet - gazdálkodással foglalkoztam. Szaktudásommal egy több mint 1200 hold földet [magában foglaló] birtokot igazgattam, és szükség szerint - különösen fiatalabb koromban - fizikailag is részt vettem a munkálatokban. Bérbeadó-tulajdonos soha nem voltam, hanem személyes szorgalommal irányítottam a munkát. Termékeim minősége a legjobb volt a határban: a jószágfajták - különösen a sertések -mindig első osztályú volt, elsőként vezettem be a kender-nemesítést nagyobb mértékben, megszerveztem a nemesített] jószágok importját külföldről, mindezt azért [tehettem], mert a gazdálkodás valamennyi ágának szakértője vagyok. A magyar fasiszták zsidó-ellenes lépései következtében már 1943-ban megtiltották nekem, hogy bejárjam a birtokom, 1944 elején pedig Németországba deportáltak. 1945 májusában jöttem haza és tulajdonomból - bútorok, ruhák, fehérnemű, ágynemű - nem találtam semmit, házam lerombolták. Legközelebbi [családomból] a fasiszta terror áldozatává vált: feleségem, unokám (Auschwitz), fiatalabbik fiam Viktor (a németek ölték meg Oroszországban), családomból senki élve nem tért vissza (Glückstálék, Piliserék, Hermannék, Reuterék). Fiamat, János dr., akit még 1941-ben elhajtottak, átállt a Vörös Hadsereghez, [aki] később belépett a Szovjetunióban megalakult I. Jugoszláv Dandárba, [és] mint harcos részt vett a felszabadító harcban, 1945 őszén mint öreg önkéntes harcos leszerelt. Ő sem talált semmit tulajdonából, és most albérletben lakik. [... ] A deportálásból visszatérve, vagyis még 1945 májusában kitelepültem tanyámra [...] és folytattam a gazdálkodást. A törvényben előlátott időszakban - 1944. július 28- tól 1945. július 28-ig - nem lakhattam ott, mert nagyrészt deportálva voltam [...] [...] Nem akarom vitatni azok jogát, akiknek utólagosan visszaadták a maximumot, de úgy gondolom, hogy az eljáró hatóság pont ügyem elbírásánál volt különösen szigorú, mert nem vette figyelembe olyan tényeket, amelyeket mindenképpen szem előtt kellett tartania: hogy szinte teljes családomat megölték, [hogy] mint a faji törvény áldozatát deportáltak, hogy a fiam önkéntes öreg harcos 1943 óta, hogy idős, meggyötört nincstelen ember vagyok, hogy legjobb eredményekkel rendelkező elismert mezőgazdasági szakember vagyok, hogy a birtokomon élek és ezzel megvan minden feltételem, hogy egy maximumom megmaradjon.”125 A Zentán megtartott első nyilvános agrárreform-tárgylásokról a Magyar Szó 1946. január 13-ai száma hozott tanulságos beszámolót, ami több mint 60 év távlatából is nagyon jól bemutatja az össznépi tárgyalások „fennkölt” hangulatát, amelyeken a felajzott tömeg valóságos népítéleteket hozott. A cikk szerint 1945. január 3-ig földigénylőként 3311 földmunkás és kisparaszt jelentkezett összesenl 1 585 családtaggal. Rámutat: „A földhöz juttatottak nagy része a magyar szegénység közül kerül ki, ami azt jelenti, hogy Jugoszlávia fennállása óta 125 TLZ, F. 121 Zenta Községi Népbizottság. Az 1946-os agrárreform ügyiratai: 497/1946 számú, Deutsch Vilmosra vonatkozó tárgy. 59
