A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IV. A jugoszláv agrárreform
„...Az új agrárreform nem ismer félmegoldásokat. Egyenesen és határozottan viszi keresztül céljait. Azzal, hogy elveszi a földet a nemföldművesektől, a szegény parasztság eddigi kiszolgáltatottságát, a nemproduktív kulákok és pénzemberek uralmát szünteti meg végérvényesen, egyúttal végtelen távlatát nyitja meg a dolgozó nép politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének. A mezőgazdasági nincstelen tömegek földhöz juttatása ma a népkormány legégetőbb és legfontosabb feladata.”"6 A cikk kiemeli, hogy az agrárreformot - az elképzelések szerint - 1946. március 1-jéig be kell fejezni, „...mert a földek tavaszi megmunkálásának, a mezőgazdasági termelés biztosításának feltételei csak az agrárreform idejében történő végrehajtásával teremthető meg. Késlekedni ebben a fontos munkában [egy] pillanatig sem szabad. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a földreform végrehajtásának előkészítésében sok nehézség és mulasztás merült fel. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a terveket nem lehet megvalósítani”.117 A cikk szerzője rámutat, hogy a néphatóságok az agrárreformmal kapcsolatos előmunkálatok lefolytatása során nem álltak feladatuk magaslatán: számos esetben felelőtlenül álltak a munkához. Külön kiemelte a zimonyi járási népbizottság esetét, ahol a késedelemért való felelősségre vonás ellen azzal védekeztek, hogy az utasítást és az űrlapokat nem kapták meg, holott „...a keresett iratok az egyik előadó íróasztalának fiókjából előkerültek”.118 Rámutat: „Azoknak az ügyosztályoknak az élére, amelyek a törvény végrehajtására hivatottak, felelős, komoly és agilis embereket kell állítani, akik belátják azt, hogy a földosztás sürgős végrehajtását országos érdekek, a dolgozó nép érdekei parancsolják.”119 A földreform lebonyolítása körüli további nehézségeket ecsetelve kiemeli, hogy az eljárás „legnagyobb és legveszedelmesebb” akadályozói maguk a földbirtokosok: „Szánalmasan nevetséges, de egyben vérlázító módon reagálnak ezek az alávaló kulákivadékok, meggazdagodott ügyvédek és spekuláns nagyiparosok a földosztásra. Elkövetnek a világon mindent, csakhogy megmentsék továbbra is vagyonukat, és kiüssék a népkormány segítő kezéből a szegénység felé nyújtott nagyobb darab kenyeret. Nem hinnők, hogy akadna ember, aki elhinné például a szabadkai Conen Vilmos nagyiparosnak, Keménynek, aki 102 hold tulajdonosa és a zentai dr. Deutsch Vilmos ügyvédnek, aki 200 zsíros hold korlátlan ura volt eddig, hogy ők földműveléssel foglalkoztak mindig, és hát a nagyipar, meg az ügyvédi pálya csak olyan »szerény« mellékfoglalkozásuk volt, amit ráérő, üres óráikban gyakoroltak szegények!”120 Bemutatja a „kulákok” különböző praktikáit, amelyekkel igyekeznek „szabotálni” az agrárreformot: nem jelenükbe ingatlanjaikat kihasználva azt, hogy a telekkönyvekben sem teljesen pontos a tulajdonjog nyilvántartása. Viszont: „Ezek a megtévedt 116 117 118 119 120 Nem lehet kijátszani az agrárreformot, mert a földmunkások nem engedik. Magyar Szó, III. évf. 1946. január 6. 3. sz. 4. Uo. Uo. Uo. Uo. 57
