A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)

Mellékletek

nítási ügyek is hatáskörükbe tartoztak. A járási népbíróságok vezették a telekkönyvi nyilvántartást is.

1947-től a bíróságok nevéből elhagyták a „népi” előtagot.

A Zentai Járásbíróság ügyeiben másodfokon a Szabadkai Körzeti Bíróság járt el, illetve hozzá tartoztak azok az ügyek - súlyosabb büntetőügyek, házasságbontó perek -, amelyek meghaladták a zentai bíróság hatáskörét.

VI. A II. világháborút követően a Jugoszláviában hatalomra kerülő kommunista rezsimmel, és annak vezető személyiségével nem szimpatizált az ország minden polgára: megtörtént, hogy szidalmazták a kommunistákat és Titót. Mivel a háborús sérelmek még frissek voltak, olykor sor került a nemzetek közötti szóbeli, olykor pedig fizikai összetűzésekre is. Az ilyen bűncselekményeket a hatóságok igyekeztek minden eszközzel megakadályozni: az elkövetőket a népi milícia őrizetbe vette, majd pedig bíróság elé kerültek: első fokon a Zentai Járásbíróság járt el, a súlyosabb bűncselekménynek minősített esetekben az elkövetők az Szabadkai Körzeti Bíróság elé kerültek. A bíróságok által ezekben az ügyekben meghozott ítéletek - a háború során alkalmazott „forradalmi bíráskodással” ellentétben - nem mondhatók túlságosan szigorúnak, a legtöbb esetben alkalmazták rájuk az amnesztiára és a közkegyelemre vonatkozó rendeletet.

VII. A háborút követően, 1945-46-ban a vagyonelkobzást - a hatályos törvények értelmében - első fokon a járásbíróságok döntése alapján foganatosították: elkobozták a háborús bűnösnek és a népellenségnek nyilvánított polgároknak, a Német Birodalomnak és állampolgárainak, valamint a német nemzetiségű polgároknak az ingó és ingatlan vagyonát. A későbbiekben - különösen a mezőgazdasági termények kötelező beszolgáltatása idején, 1947 és 1952 között - a vagyonelkobzás kiegészítő büntetés volt: a gazdasági szabotázsnak minősített cselekmények elkövetőit általában a börtönbüntetés mellett vagyonelkobzásra is ítélték.

VIII. A II. világháború nagy emberáldozatokat követelt a bácskai Tisza mentén is: a háború során a különböző hadseregek - jugoszláv királyi hadsereg, a magyar honvédség, a jugoszláv népfelszabadító hadsereg - kötelékében elesett katonák mellett a holokauszt, valamint az 1944-es partizánmegtorlás is sok polgár életét követelte. Az áldozatok közül a háború után csak keveseket jegyeztek be a halotti anyakönyvekbe, legtöbbeket eltűntként tartottak nyilván. A háborút követően a hozzátartozóknak - azért, hogy rendezni tudják vagyonjogi és családjogi ügyeiket - a hatályos jogszabályok értelmében holttá kellett nyilvánítani az „eltűnt” személyeket: ezt peren kívüli eljárás keretében a járásbíróságok végezték. A Zentai Járásbíróság gyakorlatában az első holttányilvánítási eljárásokra már 1945 őszén sor került. A tapasztalatok szerint a holokauszt áldozatait a Zentai járás területén már 1948-cal bezárólag szinte kivétel nélkül holttá nyilvánították, az 1944-45-ös partizánterror áldozatainak holttá nyilvánításai inkább az 50-es évekre tehetők.

365