A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
A. Sajti Enikő: A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után
felerősödéséhez. Március 10-én Soldatic közölte Sik Endrével, „elfogadja a tárgyalás alapjául a 85 milliós globális összeget., amely öt év alatt törlesztendő”, és hajlandók a magyarok számára leginkább kedvező árulistáról is tárgyalni. 385 A magyar delegáció április 19-én utazott le gépkocsival Belgrádba, s még aznap megkezdték a tárgyalásokat. A magyar delegáció vezetője Olt Károly pénzügyminiszter volt, míg a jugoszláv delegációt ezúttal is az egyik legtekintélyesebb gazdasági szakértőnek számító Mijalko Todorovic vezette, aki ekkor a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja volt. A tárgyalások több mint egy hónapig tartottak, és 1956. május 29-én több okmány aláírásával zárultak. Két egyezményt írtak alá, a függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezéséről és a két ország közötti tudományos és műszaki együttműködéséről szóló egyezményt, egy bizalmas jegyzőkönyvet, amelyhez egy, a delegációk elnökei közötti levélváltást is csatoltak. Az egyezmény 1. cikkelye kimondta, hogy a szerződő felek „kiegyenlítettnek tekintik” a két állam, azok állampolgárai és jogi személyei másik állammal szemben 1955. január 1 -je előtt „bármilyen jogcímen” keletkezett pénzfizetésre, áruszállításra és egyéb szolgáltatásra vonatkozó jogait, követeléseit és igényeit, kivéve a polgári jogviszonyból keletkezetteket és az irodalmi, művészeti szerzői jogokon alapuló igényeket - amennyiben Magyarország 85 millió dollár értékű, jelenlegi áron számított árut szállít Jugoszláviának öt éven belül. A szállítások módjának tisztázására vegyes bizottság kiküldését irányozták elő.386 Jugoszlávia tehát radikálisan leszállította az egyébként irreálisan magas, 523 millió dolláros követelését, Magyarország pedig túlment azon a 72 millió dolláros felső határon, amihez hosszú ideig ragaszkodott. Sikerült viszont kedvezően megváltoztatni a szállítandó áruk árfolyamára vonatkozó jugoszláv álláspontot (1938-as világpiaci árak), és az egyezmény napján érvényes közepes világpiaci árakkal számoltak. Az államosított és elkobzott magyar vagyonok vonatkozásában a bizalmas jegyzőkönyv a következőképpen értelmezi az egyezmény általános rendelkezését: „kiegyenlítettnek kell tekinteni mindazokat a követeléseket és igényeket is, amelyeket a Magyar Népköztársaság Kormánya, illetve magyar állampolgárok vagy jogi személyek a magyar javaknak, jogoknak és érdekeltségeknek az 1948. augusztus hó 1. napján kelt rendelet alapján a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságra történt átruházása miatt támaszthatnának.” E rendelkezés hatálya alá vonták az értékpapírokat is, de kivonták alóla a békeszerződés 24. cikkében előírt művészeti, történelmi, régészeti javakra vonatkozó jugoszláv restitúciós igényeket. A jugoszláv tárgyaló bizottság elnöke a magyar delegáció elnökéhez intézett levelében az egyezményre hivatkozva „igazolta”, hogy megállapodtak abban is, hogy a békeszerződés 29. cikkelyére hivatkozva 1948. augusztus 1-jén életbe léptetett jugoszláv államosítási törvénnyel Jugoszlávia „megszerezte az érintett javak tulajdonjogát tekintet nélkül arra, hogy hoztak-e ennek megállapítása tárgyában külön 385 MOLKÜMIX-J-l-n- Sik Endre-159/S-1956. 386 A 85 millió dolláros kötelezettséget 1961-ig kellett volna teljesíteni, de sikerült megállapodni a határidő meghosszabbításában, így Magyarország 1964-ben szállította le az ezzel kapcsolatos utolsó árutételeket. MOL PM XIX-L-l-k-64 930/1966. 185. doboz. 158
