A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
A. Sajti Enikő: A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után
állt rendelkezésükre, mivel részvényesek „túlnyomó többsége” a névre szóló átváltás céljából az MNB útján beszolgáltatta részvényeit. A természetes személyek követeléseinek kategóriájában csak az áruköveteléseket, a folyószámlán és a betétkönyvön alapuló követeléseket sikerült statisztikailag összesíteni, a bejelentések között nagyobb számban szerepelő bérköveteléseket, szolgálati időhöz kötött követeléseket vagy a nyugdíjköveteléseket nem. A jelentés készítője a természetes személyek Jugoszlávia felé való tartozásai kapcsán csupán annyit jegyzett meg, hogy a 8500 bejelentő közül mindössze 115 személy írta be tartozásait, így az ezzel kapcsolatos számítások nem megbízhatók. A jogi személyek Jugoszláviában maradt ingatlan és ingó vagyonát is csak a bejelentett érték alapján tudták összesíteni, mivel az objektív érték megállapításához értő bankszakértők és ipari szakértők nem álltak rendelkezésükre. S végül ezekben a számításokban még nem szerepeltek az első világháborút követően, 1923 és 1930 között, a trianoni békeszerződés alapján a Vegyes Döntőbíróságnál indított perekben Jugoszláviával szemben megítélt és elmaradt kártérítések, bár ezek az adatok a pénzügyminisztérium rendelkezésére álltak. A trianoni békeszerződés 250. cikke alapján a magyar állampolgárok perek ezreit indították a királyi Jugoszlávia ellen, elsősorban a földbirtokok agrárreform céljára történő kisajátítása és egyéb jogelvonások, például ingó vagyon rekvirálása, visszatartása, nyugdíj és egyéb jogosultságok stb. elvonása miatt. Ez utóbbiakból fakadó ügyekben jogerős ítéletek születtek, azonban Jugoszlávia ezeket soha nem fizette ki. A földbirtok-kisajátításokkal kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a Jugoszlávia által fizetendő kártérítés olyan hatalmas összeget tett ki, amely megingatta volna a jugoszláv állam pénzügyi alapjait, Jugoszlávia a Népszövetséghez fordult. Az 1930-as hágai és párizsi egyezmény a várható kártalanítási összeget eleve 70%-kal csökkentette, de Jugoszlávia ezeket az összegeket nem közvetlenül a károsultaknak, hanem egy, az egyezménnyel külön létesített alapon keresztül, számára kedvező konstrukcióban fizethette. Magyarország, tekintettel a korabeli európai erőviszonyokra, e drasztikusan leszállított összeg elfogadására kényszerült. Jugoszlávia az ezzel kapcsolatos kötelezettségeit 1940-ig pontosan teljesítette, de utána semmit nem fizetett.370 A magánvasutak371 kisajátításával kapcsolatos kártérítési perekben 1931-ben született megállapodás, amely szerint Jugoszlávia e számára szintén kedvezően megállapított tartozásait kincstári jegyekkel fizethette (volna) ki.372 A pénzügyminisztérium 1949 szeptemberében készített számításai a Vegyes Döntőbírósági ítéletek alapján a fenti címeken benyújtható magyar követelések összegét 1140 millió forintban (265 154 940 aranykorona) állapították meg.373 37(1 A jugoszláviai magyar földbirtokok kártalanítása kapcsán indított perek esetében 52, a károsultak javára született ítéletről tudunk. Ezek között legnagyobb kártérítést a Kalocsai Érsekségnek ítélték meg, 13 815 956 aranykoronát, de pert nyert a jugoszláv állammal szemben a Lelbach család, a Fernbach család, Tallián József, Odeschalchi Ilona is összesen 167 989 565 aranykorona összegben. MOL PM XIX-L-1 -k -293 626/IV.b.-1948. 33. doboz. 371 A kisajátított magánvasutakhoz tartozott például a Baja-Bezdán-Zombor-Apatin-vonal és a zombor- óbecsei HÉV Rt. is. 372 MOL KÜM XIX-J-l-k-Jugoszlávia-23/g-szn./l948. 39. doboz. 373 Uo. és MOL PM XIX-L-l-k-szn./1949. 228. doboz. 154
