A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
A. Sajti Enikő: A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után
A magyar vagyonok államosítására a két ország közötti viszony feszültté válásának időszakában, a jugoszláv követségi alkalmazottak Budapestről történő kiutasításának időszakában, a jóvátételi szállítások csökkentésére vonatkozó magyar kérés jugoszláv elutasítása, majd a szállítások magyar részről történő felfüggesztése után, annak retorziójaként került sor. A Jugoszláviával szembeni magyar lépések nyilván nem önálló magyar kezdeményezések voltak, szerves részét képezték Moszkva Belgráddal kapcsolatos politikai játszmájának, így joggal feltételezzük, hogy a magyar jóvátételi szállítások felfüggesztésére is szovjet sugallatra került sor. A magyar kormány álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy a békeszerződés 29. cikkelyére (VI. rész, Gazdasági rendelkezések) alapozott jugoszláv államosítás az adott cikk félreértelmezésén alapul, és a békeszerződés megszegése. Ennek kapcsán már korábban is arra az elvi álláspontra helyezkedtek, hogy a 29. cikkben szabályozott eljárás alá csak azok a javak vonhatók, amelyeket bárhol, így Jugoszláviában is mint ellenséges vagyont zár alá vettek. Megjegyezzük, ez az értelmezés lehetővé tette volna a kiutasított magyar köztisztviselők ingó vagyonának áthozatalát, vagy az ezzel kapcsolatos kártérítést is. Mint a külügyminisztérium 1948. november 10-én kelt, a belgrádi követséghez intézett táviratában fogalmazott: „A békeszerződés 29. szakasza csak a hadiállapot miatt kényszerintézkedés alá esett javakra vonatkozik, állami tulajdonba vételt nem tesz lehetővé.”362 Szántó követ szerint a rendelet kibocsátásával a jugoszláv kormány „teljesen új helyzetet teremetett a jóvátételi kérdésben”, mivel állami tulajdonba vette a jóvátételi összegnél (70 millió dollár) lényegesen nagyobb értéket képviselő magyar javakat. Ezért véleménye szerint a jugoszláv kormánynak „további jóvátételi fizetésekre Magyarországgal szemben nem lehet igénye.”363 A vita során a jugoszlávok mindvégig azt hangsúlyozták, hogy ez az államosítási törvény „független a jóvátételtől”, de hogy akkor miért bocsátották ki e speciálisan a magyar javak államosítására vonatkozó rendeletet, azt soha nem magyarázták meg.364 De idézzük magát a békeszerződés vonatkozó cikkét: „A Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyikének jogában áll lefoglalni, visszatartani, vagy bármi más intézkedés alá vonni mindazokat a javakat, jogokat és érdekeket, amelyek a jelen Szerződés életbe lépése idején saját területén vannak és Magyarország vagy magyar állampolgárok tulajdonai és az ilyen javakat vagy azoknak jövedelmét tetszés szerint felhasználni azoknak az igényeknek határain belül, amelyek a maga és állampolgárai részéről Magyarországgal vagy magyar állampolgárokkal szemben fennállnak, ideértve a pénzköveteléseket, kivéve mégis azokat az igényeket, amelyek a jelen szerződés más cikkeinek értelmében teljes kielégítést nyertek.” A békeszerződés vonatkozó cikkelye egyúttal kötelezte a magyar kormányt arra, hogy akiknek javait ennek alapján vették el, azokat kártalanítania kell.365 A magyar kormány, mint láttuk, már az 1948. februári tárgyalásokon szembesült azzal a problémával, hogy nincsenek megbízható, számszerű adatai a Jugoszláviában 362 MOL KÜM XIX-J-4/a-Belgrád TÜK-473/biz. 1948. 2. doboz. 363 MÓL KÜM XIX-J-4/a-113/pol. 1948. 3. doboz; MÓL KÜM XIX-J-1 -j-Jugoszlávia-23/g-269-1948.27. doboz. 364 MOL KÜM XIX-J-1-2. Rejtjeltáviratok. Belgrad, Bejövő, 1948. november 28. 365 1000 év törvényei. 1947. évi XVIII. törvény a Parisban... 151
