A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - X. Összeütközés Sztálinnal és a Tájékoztató Irodával 1948–49-ben
a parasztszövetkezetbe és elnöke lett, akkor annak szétverésén munkálkodott. Hogy bátorított egyes kulákokat, mint Kocsis P. Márton, a szövetkezet rombolására. Hogy mint ilyen, kritizálhatta Tito elvtárs munkáját, és olyan híreket terjesztett, hogy a JKP talán letért a [párt] vonalról, amivel zavart keltett a párttagok között. A kevi pártszervezet tanácskozásán Szorcsikkal kapcsolatosan még jobban beigazolódott különösen ellenséges hozzáállása a parasztszövetkezethez, amiről legtöbbet a jelen lévő kevi elvtársak mondhatnak. Ezután Szép Jánosról és Szép Matildról volt szó, akik a megszállás során nem fejtették ki következetességüket a munkás [osztály] iránt [azzal, hogy] szerveztek [volna] valamilyen akciót a Szovjetunió fasiszta támadás elleni harcának segítésére. [Ellenkezőleg], Szép Matild együttműködött a megszállókkal. Ezenkívül Szép Matild szabálytalanul járt el 1947-ben, a gabonafelvásárlás [idején], amikor egyformán terhelte a szegény parasztokat és a középbirtokosokat a gazdag parasztokkal. Még fizikailag is egyformán leszámolt mindenkivel. Most pedig azt mondja, hogy Pártunk letért a kulákok elleni osztályharc vonaláról azért, mert neki megtiltották, hogy továbbra is fizikailag leszámoljon a szegényekkel? Holott mindenki számára ismeretes, hogy tilos volt minden fizikai bántalmazás és pofozás, amit ő [előszeretettel] eszközölt. Ezeken a példákon látszik, hogy párttagjaink nem voltak kellően éberek. Ezért minden párttagnak kötelessége, hogy elmagyarázza a munkásosztálynak, és az egész munkásnépnek, hogy mi Pártunk célja, valamint hogy a Tájékoztató Iroda határozatának célja szocialista építésünk aláásása. Hogy ezt elégségesen és szabályosan meg tudjuk magyarázni a dolgozó tömegeknek, szükséges, hogy a párttagok bekapcsolódjanak a Népfront [munkájába]. Eddig megtörtént, hogy egyes párttagok nem voltak aktívak a Népfront alapszervezeteiben, ahol aktivizálni kellett volna magukat a Tájékoztató Iroda határozatainak magyarázatán. Volt rá eset, hogy a Népfront szervezetei, de a egyes pártalapszervezetek sem tartottak rendszeresen üléseket, ami károsan hatott a Népfront szervezeteire, de a párttagok ideológiai munkájára is. Hiányosság az is, hogy a néphatalom rendeletéit és más intézkedéseit nem hozzák kellőképpen nyilvánosságra. A Népfront szervezeteinek és a pártalapszervezeteknek napi szinten ismerniük kell a politikai helyzetet, hogy le tudják leplezni a Tájékoztató Iroda ideológiai oldalát.”272 Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai csak Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálát követően kezdtek el javulni. A kapcsolatok jelentős javulásához vezetett Hruscsov 1955 májusában Belgrádba tett látogatása, ahol július 2-án aláírták az ún. belgrádi deklarációt: ebben a szovjetek elismerték, hogy a JKP-ellenes sztálini támadás hiba volt. A szovjet-jugoszláv kapcsolatok azonban csak az 1956. június 20-án aláírt moszkvai deklarációt követően rendeződtek közmegelégedésre. 272 TLZ, F. 134 Kommunista Szövetség Járási Pártbizottsága, Zenta. 22. doboz. Az 1949. június 18-án megtartott járási és városi pártértekezlet jegyzőkönyve. 112
