A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IX. Az egyházak és a jugoszláv kommunista hatalom kapcsolata
„...Nem szeretném, ha fenyegetésnek vennék, de köteles vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy vannak olyan törvények, melyek megtiltják a sovinizmust és a viszálykodás szítását, valamint a nagy felszabadító háború vívmányainak veszélyeztetését. Ezeket a törvényeket tiszteletben kell tartani minden olyannak, aki jót kíván hazájának.”246 Tito pásztorlevél-kritikájában nem kevesebbel vádolta meg a horvát katolikus egyházat, mint azzal, hogy kezdeményezője volt a jugoszláv térségben 1941 és 1945 között dúló polgárháborúnak, és hogy a horvát usztasák által elkövetett háborús bűncselekmények fő ösztönzője volt. Noha az éles retorikájú kirohanás elsősorban a horvát klérus ellen irányult, figyelmeztetés volt ez a Jugoszlávia területén működő valamennyi egyháznak. Az állam különválasztását az egyháztól az 1946. január 31-én hatályba lépett jugoszláv alkotmány 25. szakasza is megerősítette.247 Az ügy folytatásaként Stepinac érseket 1946. szeptember 18-án letartóztatták, majd hamarosan bíróság elé állították. Az ellene lefolytatott koncepciós per végén 16 év börtönbüntetésre ítélték. Öt év raboskodás után - a katolikus egyház és a Nyugat felé tett gesztusként - 1951. december 5-én szabadon engedték. Egyházi megbízatást ezután már nem kapott, 1960-ban hunyt el. Feltehetően a Stepinac-ügynek tudható be, de némileg meglepő, hogy a Vatikán és Jugoszlávia diplomáciai kapcsolatai - Stepinac érsek szabadlábra helyezését követően - csak 1952-ben szakadtak meg: ezzel a szocialista országok közül utolsóként - az elkövetkező 14 évre - Jugoszlávia is megszakította hivatalos kapcsolatait a pápai állammal. A jugoszláv kommunista hatalom megtett mindent annak érdekében, hogy csökkentse a vallás hatását a néptömegekre, illetve hogy visszaszorítsa az egyházak tevékenységét. A vallás és az egyházak elleni ideológiai harcban a „forradalom öklei”, a Jugoszláv Kommunista Párt és pártbizottságai jeleskedtek. A zentai járási pártbizottság ülésein is többször szóba került az egyházak tevékenysége elleni fellépés, az 1952. február 20-ai összejövetelen a következő hangzott el: „...Miután elfogadták a napirendet Farkas [Nándor] elvtárs megtartja beszámolóját az első napirendi ponttal kapcsolatban. Kiemeli, hogy az egyház az egyházi kerteken kívül is tevékenykedik. Befolyása az ifjúságra - különösen falun - erős. A párttagok egy része - a velük folyatott munka gyengesége miatt - is az egyház befolyása alatt áll. Az egyházi bizottságok munkája egyre aktívabb. Az egyházi bizottságokban [tevékenykedő] reakciós elemek - átvéve módszereinket - az egyházi tervek megvalósításán munkálkodnak. Szélesebb alapokat keresve ifjúsági énekkarokat szerveznek, mi [pedig] az egyházat nem kezeljük politikai kérdésként. A szekták összefonódnak a reakciós elemekkel. Farkas elvtárs szerint erre azért kerülhetett sor, mert a kulturális élet [színvonala] - különösen falun - leesett. Olyan illúzió létezik, hogy hanyatlás [állt be] a szocializmus építésében, 246 Uo. 247 Ustav Federativne Narodne Republike fugoslavije. Sluzbeni list FNRJ, 1946. 10. sz. 101
