A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)

Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IX. Az egyházak és a jugoszláv kommunista hatalom kapcsolata

A továbbiakban ecseteli, hogy egyes papok, szerzetesek a háború alatt - különösen Hercegovinában - nyíltan a megszállók oldalára álltak. Ezeket az egyházi személyeket utolérte a „forradalmi igazságszolgáltatás” keze: ..Ezek természetesen az usztasák­kal és németekkel együtt pusztultak el, és ezt nevezik most a püspök urak az egyház üldözésének.”241 Boncolgatja az egyház szerepét a bosznia-hercegovinai háborús eseményekben is: „...Miért éppen Bosznia és Hercegovina adták a legtöbb usztasa vezért és gyilkost? Pavelic és a hozzá hasonlók közül sokan olyan iskolába jártak, amelyeket szerzetesek irányítottak. A boszniai és hercegovinai szerzetesiskolák és gimnáziumok ültették el a gyűlölködést a horvátokban, szerbek és mohamedánok ellen. A Ferenc-rendiek és a szerzetesek iskolái rettenetes gyűlölködést ültettek el a horvát nép szívében Boszniában és Hercegovinában: azt a rettenetes gyűlölködést, melynek eredményei kiteljesedtek abban a gonosztevőben, akit Pavelicnak neveznek. Bosznia és Herce­govina nagyszerű népét félrevezették és bujtogatták olyan gonosztettekre, amelyekre népeink, amíg a világ világ, emlékezni fognak. Sokan a félrevezetettek közül a nép igazságszolgáltatása elé kerültek, ilyeneket akarnak most védeni a püspök urak.”242 A továbbiakban rámutat a pásztorlevél „romboló” hatására, amely véleménye sze­rint „hazánk megnyugvását akadályozza”, mert „...gyűlölködést szít népeink között, különösen akkor, ha usztasa meggyőződésű lelkészek olvassák föl. Nyugtalanságot kelt népeink soraiban, ha időben nem akadályozzuk meg ezt a káros propagandát.”243 A továbbiakban kiemeli: nem igaz, hogy Jugoszláviában üldözik az egyházat: „Hogy Jugoszláviában semmiképpen sem üldözik az egyházat, legjobb bizonyíték, hogy a pásztorlevél szerzői szabadlábon vannak, és eddig senki sem akadályozta meg destruktív működésüket.”244 Feltételezi, hogy az országban tevékenykedő katolikus papság nem minden tagja gondolkodik úgy, ahogy az a pásztorlevélben meg van fogalmazva: „Tudom, hogy ezek belátták a múlt rettenetes hibáit, és meg vannak győződve arról, hogy az egyháznak most még inkább, mint bármikor, az a kötelessége, hogy békét és testvériséget hirdessen a népek között. Tudom, hogy sok lelkészt és szerzetest mé­lyen érintett népeink szerencsétlensége, és tudom, hogy ezek együtt akarnak haladni népeinkkel.”245 Közli, hogy a katolikus egyház vezetőségével folytatott tárgyalásokon hangot adott annak az óhajának, hogy az egyház lojális maradjon az új rezsimhez, vala­mint hogy békés úton szándékozik rendezni az egyház és az állam viszonyát. Ezzel kapcsolatosan olyan kijelentést is tett, hogy nem nyúlnak a vallásszabadsághoz, és nem akadályozzák az egyház olyan irányú tevékenységeit, amelyek hasznosak a nép számára. Végezetül ezt írta: 241 Uo. 242 Uo. 243 Uo. 244 Uo. 245 Uo. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom