Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Áldozatok

Kovács Imre, Losonc István, Medgyesi István, Milutinovics Gábor, Muhi Ferenc, Nacsa József, Nagy György, Nagy József, Novák Lajos, Papp János, Remete-Rajics Sándor, Rekecki János, Sarnyai Mihály, Sipeki Pál, Sóti Dezső, Szabó Dénes, Szil­ágyi Jenő János, Takács György, Teleki Béla, Törteli Ferenc, Tóth János, Újvári Vilmos, Vajda András, Vitéz Ferenc.495 A meglévő névsorral kapcsolatban érdemesnek találjuk megjegyezni, hogy Teleki Béla molnár nem a partizánmegtorlások áldozata. Őt egy szovjet tankgrá­nát ölte meg496 1944. október 8-án. A Vajdasági Levéltár 183-as fondjában Magyarkanizsával kapcsolatosan is számottevő iratmennyiség található. Igaz, rendkívül hanyag iratkezelés figyelhető meg. Számos esetben a bejegyzéseket készítők Magyarkanizsa iratanyagában je­gyezték le a városhoz tartozó kisebb falvak - Adorján, Oromhegyes, Tóthfalu stb. - adatait megnehezítve a kutatók számára az áldozatok hovatartozásának azono­sítását. A likvidáltakról készített névsorokban csupán néhol jelzik külön, hogy az illető pontosan hol lakott. A kivégzett háborús bűnösök könyve 1944 és 1945 között497 című könyv 21 magyarkanizsai nevét tartalmazza. A bűnök felsorolásánál nyilaspárti tagság, fizi­kai bántalmazás, lopás, besúgás, gyilkolás, fegyverrejtegetés, internálás és két esetben razziában való részvétel található. Bizonyító eljárás nincs mellékelve, ne­vezett személyek csupán a feljelentések alapján kerültek fel a listára. A kivégzés dátumaként 5 személynél 1944. november 25-e, 3-nál november 26-a, 10-nél no­vember 28-a, 3-nál pedig november 29-e van megadva. Az eddig ismert névsorral összehasonlítva 4 új név került elő: Balázs István, Lonti Gábor, Gajda János és Almási János. Elképzelhető, hogy Balázs István azo­nos az adorjáni Balassa Istvánnal, de ez nem bizonyítható. Lonti Gábor bizonyít­hatóan azonos Milutinovics Gáborral, akit likvidáltak, és neve már szerepel a lis­tán, esetében a Lonti csupán becenév. Gajda János neve pedig minden bizonnyal hibásan van a listán, nevezettnek ugyanis sikerült elszöknie. Visszaemlékezésében ő maga mesélte el szökésének körülményeit: miközben az erdőn keresztül hajtot­ták halálra szánt társaival együtt, sikerült kezeit eloldani és elfutnia: „Utánam golyózáport zúdítottak, de én ellenkező irányba kezdtem kúszni-mászni, így hála Istennek, nem találtak el a gyilkos lövedékek. Az is nagyban hozzásegített a mene­küléshez, hogy koromsötét éjszaka volt. Mire a töltéshez érkeztem, hangos jajveszékelést hallottam, és a lövésektől csak úgy visszhangzott az erdő. Nehezen átmásztam a töltésen. A lábaimról a köröm mind le volt verve tömőfával, csupa sár és vér volt meztelen testem, nem csoda, hogy újvárosi ismerőseim nem mertek 495 Forró 2007. 56-58. 496 Vukov 1975. Zrtve fasizma iz Kanjize 1941-45. 497 VL. F. 183. Knjiga: 73. Knjiga evidencije streljanih ratnih zlocinaca 1944-1945. 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom