Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Forró Lajos: Partizániratok a Vajdasági Levéltárban
A másik halálraítélt Kiss Pál László martonosi személy. Vele kapcsolatban kitartó kutatásunk nem hozott eredményt, sem az ítéletet, sem egyéb iratot nem találtunk a Magyarkanizsa községhez tartozó anyagban. Elképzelhető, hogy Kiss Martonoson született, de később onnan elköltözött, és így új lakóhelyén ítélték el. A jegyzőkönyveknél tárgyalt és bemutatott Veljko Secerov ügyében is sor került bírósági tárgyalásra. Az ítélet 1944. december 27-én született,138 melyben Bús Józsefet, Kovács Károlyt és Kaszermajer Károlyt 3-3 hónap, Sörös Mátyást és Holló Istvánt 4-4 hónap, míg Sáfrány Antalt 6 hónap kényszermunkára ítélték. (7. dokumentum)Az ítélet szövegében megtalálható Koncz István és Galgóczi Pál elkövetők neve is, de róluk azt állapítja meg a bíróság, hogy szökésben vannak, ezért nem lehet őket elítélni. Érdekességként jegyezzük meg, hogy Koncz Istvánt 1944. november 21-én likvidálták. Erről a bíróságnak bizonyosan tudomása volt, hiszen a per anyagában található az a jelentés, amelyben a Martonosi Népőrség beszámol a Szabadkai Katonai Bíróságnak, hogy Koncz Istvánt az ÓZNA elítélte.139 E tény arra enged következtetni, hogy a partizánhatalom időnként megpróbálta eltüntetni a törvénytelen likvidálások nyomait. Ugyanebben a peranyagban Dénes Márton neve is megtalálható, de az ítéletben neve nem szerepel. Vele kapcsolatban csupán vádirat születik. Egy későbbi jelentésből kiderül, hogy nevezettet is börtönbe zárták. A bíróságnak küldött, Sremska Mitovicáról írt jelentés szerint Dénes Mártont 1945. szeptember 21-én elbocsátották a börtönből, miután letöltötte a 9 hónap kényszermunkát.140 A korábbi - főként oral history módszerével végzett - kutatások említették Adorjánnal kapcsolatban, hogy a helyi népirtást végzők közül többeket elítéltek. A bírósági ítéletek anyagában valóban megtalálható az az ítélet, melyben Aleksandar Oluskit, Nikola Radakovicot és Svetozar Knezevicet az adorjáni öldöklésben való részvételéért elítéli a bíróság.141 (8. dokumentum) Az irat egy részletének fordítása: „Kelt 1945. március 12-én ítélet a jugoszláv nép nevében! Aleksandar Oluski népfelszabadító mozgalom ellensége Magyarkanizsán rögtön a fel- szabadulás után képmutató módon beépült a mozgalomba, és visszaélt a magyarkanizsai népi rendőrség egyik vezetőjének bizalmával. Adorján átvizsgálásakor rábeszélte Nikola Radakoviéot és Svetozar Knezevicet, hogy megjátszva egy fegyveres támadást, azt a látszatot keltsék, mintha a faluból valaki Radakovicra támadt volna. Ezután elfogtak 50 magyart a helységből, akiket a Tisza mellett fasiszta módon kivégeztek. 138 VL. F. 183. Kút.: 593. 1944-1945. Presude vojnih sudova. Broj 176/44. 139 Uo. 140 Uo. 141 1944. október 31-én Magyarkanizsáról érkezett fegyveresek 50 emberrel végeznek Adorjánon a Tisza partján. Bővebben lásd: Forró 2007. 73-78. 58
