Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokra vonatkozó iratok a Zentai Történelmi Levéltár fondjaiban
Bizonyíték: a Magyarkanizsai Városi Népbizottság 885/950 sz.[ámú] bizonylata, szükségszerint 1. Bálint András adorjáni földműves, November 29. u. 9., és 2. Mészáros István adorjáni földműves, Szerémi u. 5., tanúk meghallgatása. Mivel fennáll a gyanú, hogy férjem 1944 október végén meghalt, ezért jogi képviselőm útján kérem a Zentai Járásbíróságot, hogy kérvényem alapján folytassa le eltűnt férjem, Szecsei Lukács Magyarkanizsa - adorjáni [lakos] holttá nyilvánítási eljárását, majd annak végeztével hozzon végzést, amellyel Szecsei Lukács Magyarkanizsa - adorjáni [lakost], aki 1908. augusztus 20-án Magyarkanizsán született, apja Sándor, anyja Sóti Julianna, holttá nyilvánítja, halálának időpontjául pedig 1944. október 31-ét határozza meg. ”5J A bíróság a beadvány alapján lefolytatta a szükséges vizsgálati eljárásokat: meghallgatta a tanúkat, bizonylatokat szerzett be az illetékes szervektől. A Magyarkanizsai Városi Népbizottság 1950. március 2-ai keltezéssel állított ki bizonylatot az ügyben, melynek tartalma szinte szóról szóra megegyezik Szecsei Lukácsné beadványával: „...kiadja az alábbi bizonylatot, amellyel hivatalosan igazolja, hogy Szecsei Lukácsot [...] a felszabadulást követően, a hadiállapot ideje alatt, 1944. október 31-én ismeretlenek erőszakkal elhurcolták, azóta eltűnt, ti. nem jelentkezett sem a családjának, sem a néphatalmi szerveknek, vagyis nem adott semmilyen életjelt magáról.”54 55 Hogy a hatóság mennyire igyekezett a beadványban jelzett tényállást „beemelni” az általa kibocsátott bizonylatba, igazolják a hatósági bizonylatok, amelyeket azokhoz a beadványokhoz csatoltak, amelyekben Friedmann Alfréd56 magyarkanizsai ügyvéd képviselte - 18 esetben - a holttá nyilvánítást kezdeményezőket.57 58 Az általa képviselt adorjániak holttá nyilvánítását kezdeményező beadványokban Friedmann ügyvéd így fogalmazott: „...1944. október 31-én délután 15.30 tájában - habár az tilos volt - kiment az adorjáni Tisza-partra, ahol véletlen lövés közben elesett, majd eltűnt...”55 54 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. R. 70/1950. Szecsei Lukács adorjáni lakos holttá nyilvánítási ügye. 55 Uo. 56 Az eredeti iratokban neve szerbül, Fridman Alfred változatban szerepel. 57 Emlékeztetőül: Fridmann 1945-ben a magyarkanizsai Népfelszabadító Bizottság Bűnügyi Alosztályának főnöke volt, és ebben a minőségében az impériumváltást követően eltűnt személyek regisztrálásán is dolgozott. 58 Ez a megfogalmazás olvasható Bognár Sándor (R. 343/1948), Horváth Gyula (Vp. 2544/1946), Laczkó Antal (Vp. 1285/1946), Milutinovics Gyula (R. 1775/1947), Pásztor János (R. 1765/1947), Pásztor József (Vp. 2590/1946), Remete József (Vp. 657/1946), Sarnyai István (Vp. 113/1947) és Vörös Ferenc (R. 1766/1947) holttá nyilvánítását kezdeményező beadványban. 34