Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokra vonatkozó iratok a Zentai Történelmi Levéltár fondjaiban
zöme is inkább hadifogságban, sem pedig a harctereken vesztette életét. A katonai és polgári veszteségek aránya az I. világháborúban 75 : 1 volt, míg a II. világháború során ez az arány 0,8 : 1-re módosult, vagyis több polgári személy vesztette életét, mint katona! A háborúban eltűnt személyek sorsa nagyon sok esetben nem volt teljesen egyértelmű: nem volt biztos, hogy életüket vesztették-e, vagy esetleg valahol fogságban sínylődnek. Ez elsősorban a katonákra, de a nagyszámban elhurcolt polgári személyre is vonatkozott. A háborút követő időszakban, már 1945-ben megkezdődtek azok a bírósági eljárások, melyek során - elsősorban a hozzátartozók - a háború során eltűnt személyeket holttá nyilvánították. A jugoszláv bíróságok 1945 és 1952 között ezeket az ügyeket a peren kívüli eljárásokra vonatkozó törvény alapján folytatták le. A Zentai Járásbíróságnál az 1944-45-ös megtorlások tárgyában az egyik első holttá nyilvánítási eljárást Koncz István magyarkanizsai lakos ügyében indították 1946. július 18-án. Az eljárást kezdeményező beadványban az áldozat leánya az alábbiakat közölte: „...Édesapám, Koncz Imre földműves 1895. december 16-án született Magyarkanizsán, apja Lukács, anyja Mucsi Verona. 1944. november 22-én egy magyarkanizsai razzia során eltűnt, a mai napig nem jelentkezett, és tartózkodási helye ismeretlen.”49 50 A beadvánnyal kapcsolatosan a bíróság nem volt benne biztos, hogy megindíthatja-e az eljárást. Ezért 1946. július 30-ai keltezéssel tanácsért fordult a Vajdasági Végrehajtó Főbizottsághoz: „...A bírósághoz beadvánnyal fordult Kovács Andrásné magyarkanizsai [lakos], férjének, Kovács Andrásnak '" a holttá nyilvánítása ügyében, aki a felszabadulást követően 1944. november 22-én tűnt el - [amikor] az ÓZNA által végrehajtott tömeges likvidálások esetei [történtek] Magyarkanizsán, amely tényt a Magyarkanizsai Helyi Népbizottság is megerősített 8383/1946 szfáimú] bizonylatával. A bíróság érdeklődik, hogy ezt a halálesetet is bizonyíthatja rendes peren kívüli eljárásban, mint a másokat, vagy esetleg [ezekre] léteznek különleges parancsok, előírások, vagy rendelkezések. ”51 A bírósági tárgyban nem található meg a vajdasági kormány válasza, ám megtalálható egy másik irat, amely - feltehetően - lehetővé tette az eljárás lefolytatá49 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Vp. 1286/1946. Koncz István magyarkanizsai lakos holttá nyilvánítási ügye. 50 Az iratban tévesen szerepel férje, Kovács András neve, hiszen Kovács Andrásné édesapja, Koncz István holttá nyilvánítását kezdeményezte. 51 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. Vp. 1286/1946. Koncz István magyar kanizsai lakos holttá nyilvánítási ügye. 32
