Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Forró Lajos: Zárszó

kát átvizsgálva azonban megállapíthatjuk, hogy azon személyek döntő többsége, akik ezekben a folyamatokban részt vettek, elmenekültek a kivonuló magyar had­sereggel. Az általunk kutatott területen számos olyan személy volt, akinek a neve gyakran feltűnik a feljelentésekben, jegyzőkönyvekben mint a szerbség elleni fő bűnelkövető. Ilyen a martonosi Galgóczi Pál, aki az iratok, jegyzőkönyvek szerint - magyar visszaemlékezők szerint is - a legkegyetlenebb volt a helyi szerbekkel a ma­gyar bevonulást követően. Magyarkanizsán a két legtöbbször említett - bűnelköve­tő - név az iratokban Bata Lajos és Koncz József. Mindhárman elmenekültek a ki­vonuló magyar hadsereggel, és soha nem tértek vissza szülőföldjükre. A (vád)iratokban viszont jellemző a bűnesetek felnagyítása, feltupírozása. Sok esetben ez tetten érhető a kutatások során. Gyakran a visszaemlékezők egészen másképpen emlékeznek a történtekre, mint az iratok. Nyilván lehettek olyan ese­tek, amikről a szemtanúknak sem volt tudomása, de ekkora egyoldalú eltérés lehe­tetlen. Sokszor egyszerű statisztikával lehet cáfolni az iratok hitelességét. Erre pél­da Werner Mihály apátplébános esete, akit 2000 szerb család elüldözésében való részvétellel vádolnak. A falunak az 1948-as népszámlálás szerint 688 szerb590 lako­sa volt, és mivel Martonoson 1941 és 1944 között senkit nem gyilkoltak meg, az in­ternáltak döntő többsége pedig a háború után visszatért - kizárható, hogy a fent említett vádban szereplő szám igaz. Rengeteg ellentmondással is találkoztunk az iratok átvizsgálása során. Megál­lapítható, hogy sok személy esetében a háborús bűn gyakorta változik az iratok­ban. Ugyanazon személyek a különböző iratokban más bűncselekménnyel szere­pelnek. Holló Ferenc először mint nemzetőr, később mint a razzia résztvevője szerepel az iratokban. Természetesen a vádak Holló esetében bizonyítottan591 ha­misak, nevezett a magyar érában Budapesten dolgozott. Filiszter Kelemen esete is idekívánkozik, akinek bűnösségére semmiféle írásos nyom nem utal, a Kivégzett háborús bűnösök könyvében neve mellett mégis az áll, hogy részt vett a rablások­ban és a gyilkosságokban.592 A kiemelt két példa mellett számos hasonló bizonyít­ja, hogy gyakran csupán egyfajta kényszerből írják a személyek neve után a min­den bizonnyal kitalált bűncselekményt. Ezeket az iratokat éppen ezért komoly forráskritikával kell kezelni, és óva intünk mindenkit, hogy e dokumentumok tar­talmát kritika nélkül, kész tényként közölje. Az iratok átvizsgálása után még egy fogalmat kell átértékelnünk. A magyarok, de akár a más nemzetiségek meggyilkolását nem szerencsés az oly gyakran hasz­nált kivégzéseknek nevezni. Véleményünk szerint - és reméljük, erre sikerült az 590 Klamár Zoltán: Az identitásstratégia hatása a térfoglalásra. Martonosi példák. In: Liszka József (szerk.): Acta Ethnologica Danubiana. Az Etnológiai Központ Évkönyve. 13. Komároin-Somorja, 2011, Fórum Kisebbségkutató Intézet. 591 Holló Ferencet 2010-ben a Szabadkai Körzeti Bíróság rehabilitálta. 592 VL. F. 183. Knjiga: 73. Knjiga evidencije streljanih ratnih zlocinaca 1944-45. Redni broj: 648. 245

Next

/
Oldalképek
Tartalom