Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Forró Lajos: A különböző forrásokban lejegyzett, likviált "háborús bűnösök és népellenségek" Magyarkanizsa községben
A magukat partizánnak nevező martalócok - valójában a Magyarkanizsai Népőrség tagjai - először egy háznál megebédeltek525 és iszogattak egy kicsit, utána a piacra hajtották a lakosságot. Házról házra jártak, így szedték össze az embereket. A templom előtti téren körülbelül kétszáz férfit gyűjtöttek össze. Mivel sok nőt és gyermeket is idetereltek, a szerbek elálltak szándékuktól, miszerint az egész falut likvidálják. Megkezdődött a válogatás: először a papot, tanítókat, tanárokat választották ki, majd találomra jelölték ki áldozataikat. A kiválasztott ötven magyart lehajtották a Tisza-partra. Hamarosan nyilvánvalóvá vált a falusiak számára, hogy a fegyveresek mit terveznek. A Tisza-partra érve Bakota tanító könyörögni kezdett, hogy hagyják meg az életét, de a gyilkosok senkinek sem kegyelmeztek. Sorban a Tiszába lövöldözték az embereket. Előtte öt embert kiválasztottak: Bakota Antalt, Tandari Istvánt és még hármat. Az ő feladatuk volt, hogy a lelőtt embereket belelökjék a vízbe, aztán velük is végeztek. Szabados Pál megpróbált elszökni, mintegy 2 km-t úszott a Tiszán, de végül őt is lelőtték.526 Az 50 helyi magyar mellett még hat adorjánit likvidáltak. Öt személyt később vittek el vagy rendeltek be kihallgatásra Magyarkanizsára, ahol nyomuk veszett. Szecsei Jakabot pedig október 31-én a háza előtt, gyermekei és felesége szeme láttára lőtték fejbe.527 528 Az adorjáni áldozatok névsora ismert. Firányi Lajos helyi plébános az esetet követően a likvidált falusiak nevét bevezette a halotti anyakönyvbe. Átvizsgálva a Vajdasági Levéltár és a Zentai Történelmi Levéltár Adorjánra vonatkozó iratanyagát, sikerült egy új áldozatot azonosítani. Felsőbb utasításra a helyi hatóság Magyarkanizsán is felszólította a lakosságot, hogy a háború után eltűnt hozzátartozókat jelentsék be. 1945. május 14-e és 29-e között 80 bejelentés történt, a magyarkanizsaiak mellett 44 adorjáni jelentette be hozzátartozója eltűnését. A bejelentések között van Tóthné született Tandari Terézia bejelentése, amelyben férje, Tóth István eltűnéséről számol be. (46. dokumentum) „A dátumra nem emlékszem pontosan, úgy gondolom, 1944. október közepén a férjem Magyarkanizsára ment Varga Ferenc papucsoshoz, hogy csizmáját megcsináltassa, de ez alkalommal nem jött vissza. Később személyesen voltam ennél a Vargánál, aki azt válaszolta, hogy nála egyáltalán nem járt a férjem. Azóta nem jelentkezett.”™ Tóth István neve - magyarkanizsaiként - szerepel az ÓZNA likvidálási listáin. Az eddigi kutatások emiatt magyarkanizsaiként tartották számon. A fenti irat 525 Németh Ilona visszaemlékezése 2009. 526 Forró 2007. 74. 527 Sándor Lajos visszaemlékezése 2009. 528 TLZ. F. 115. Községi Népbizottság, Magyarkanizsa. Bűnügyi Alosztály, 117/1945/78 ikt. szám. 141
