Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)
A Zentai Városparancsnokság működése 1944. október 20-a és 1945. február 15-e között
A járás többi településére vonatkozóan a vizsgált iratanyagban nem leltünk adatokra, bár az OZNA-forrásokból a névsorok részben ismertek.59 A háborús bűnösnek minősített személyek likvidálásával a háborús bűnöket kivizsgáló bizottságok tevékenysége korántsem ért véget, hiszen megkezdődtek a kivizsgálások a feljelentések alapján.60 Jó alkalom volt ez arra, hogy a kommunista hatalom megkezdje a leszámolást a vélt vagy valós ideológiai, politikai és osztályellenségekkel, valamint, hogy nyomást gyakorolva a nemzeti kisebbségekre biztosítsa a térség délszláv jellegét. A bizottságok előszeretettel alkalmazták a gyanúsítottakra a népellenség megbélyegzést, ami meglehetősen képlékeny fogalom volt: gyakorlatilag mindenkire rásüthették, aki bármilyen módon együttműködött a magyar hatóságokkal. Különösen igaz volt ez a vagyonosabb emberekre, tekintet nélkül nemzetiségükre, valamint a nemzeti kisebbségek csekély lélekszámú értelmiségére - tanítókra, tanárokra, orvosokra, lelkészekre - akiket kollaboránsnak minősítettek.61 A nemzeti kisebbségekkel szembeni kollektív fellépés deklarált módját jelentette az érintettek internálótáborban való összegyűjtése, illetve a munkaszolgálatra való mozgósítása. Bácska és Baranya Katonai Körzet munkaszolgálatért és internálótáborokért felelős ügyosztálya 1944. november 17-én értesítette a Szabadkai Térparancsnokságot, hogy kezdje meg területén a lakosság kijelölt csoprtjainak internálását. A Topolyán felállított táborba gyűjtötték össze a németeket 16-tól 60 éves korig, azokat a magyar nemzetiségűeket, akik bármilyen magyar szervezet tagjai voltak, a háborús bűnökkel gyanúsított személyeket, valamint a „csángónak” nevezett székelyeket, akiket a magyar hatóságok telepítettek a Bácskába.62 A topolyai tábor őrzéséhez a zentai laktanyában a honvédség által hátrahagyott, hasznavehetetlen harckocsikról leszerelt géppuskákat is igénybe vették.63 A táborok őrzését a népőrség tagjai látták el. Arra, hogy az őrség viselkedése a topolyai táborban nem volt az „érvényes előírások szellemében”, utal a Szabadkai Térparancsnokság november 20-ai utasítása, amely hangsúlyozta „...hogy az ilyen viselkedés nem méltó a népfelszabadító hadsereg harcosaihoz...” valamint, hogy az őrök „...néma nép gumibotozására vannak féljogosítva, hanem az a kötelezettségük, hogy óvják a nép érdekeit és a népfelszabadító harc vívmányait.”64 A Szeghegyen létesített táborba szándékoztak összegyűjteni az internált németek és székelyek hozzátartozóit, az időseket és a gyerekeket.65 59 Adára vonatkozóan Kásás, 164. Horgosra vonatkozóan Kásás, 166. Adorjánra vonatkozóan Kásás, 167. 60 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 217/1944 (lásd 20. sz. dokumentum). 61 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 171/1944 (lásd 15. sz. dokumentum), ikt. sz. 225/1944 (lásd: 21. sz. dokumentum), 8. d., ikt. sz. 1632/1944 (lásd 71. sz. dokumentum). 62 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 245/1944 (lásd 22. sz. dokumentum). A magyarok betelepítéséről a Bácskába bővebben lásd A. Sajti, 199-234. 63 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 253/1944 (lásd 27. sz. dokumentum), ikt. sz. 254/1944 (lásd: 28. sz. dokumentum). 64 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 248/1944 (lásd 25. sz. dokumentum). 65 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 240/1944 (lásd 23. sz. dokumentum). 15
