Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)
A Zentai Városparancsnokság működése 1944. október 20-a és 1945. február 15-e között
A „könnyítésnek” tudható be a Szabadkai Térparancsnokság azon rendelkezése, melynek értelmében lehetővé vált, hogy a táborba internált „fasiszta elemek” is orvosi ellátáshoz jussanak.71 A december 1-jei utasítás alapján a zentai Városparancsnokság már december 2-án engedélyezte, hogy az önként jelentkező magyar antifasiszták belépjenek a Népfelszabadító Hadseregbe. A magyar önkéntesekről politikai jellemzést kellett kiállítani, de semmi esetre sem lehetett őket beosztani a Vajdaság területén állomásozó jugoszláv katonai alakulatokba.72 Az önkéntesek első zentai - feltételezhetően szerb nemzetiségű - csoportja még október 18-án csatlakozott a partizánhadsereghez.73 Azért, hogy a háborús bűnökkel vádolt, és népellenségnek minősített személyek rejtőzködését, személyazonosság-cseréjét és esetleges elmenekülését megakadályozzák, a katonai közigazgatás legfelsőbb szervei megtiltották a vezetéknevek megváltoztatását.74 A legfelsőbb jugoszláv vezetőség határozatot hozott a németek és a háborús bűnössé nyilvánított személyek ingó és ingatlan vagyonának elkobozásáról, és azoknak az Állami Népi Vagyonkezelő igazgatása alá helyezéséről. Az igazgatás alá vétel az elmenekült, elhurcolt személyek javaira is egyaránt vonatkozott. Egyben rendelet született, amely megtiltotta, hogy az ingatlanokat a hatóságok előzetes jóváhagyása nélkül eltulajdonítsák vagy megterheljék - ezt a megszálló hatóságok által foganatosított rendeletek és korlátozások miatt kialakult bizonytalan tulajdonviszonyokkal magyarázták.75 Ezek a lépések voltak hivatottak megteremteni a jövendőbeli szocialista állami vagyon alapjait. A katonai közigazgatás szerveinek kezdettől gondot jelentett a területre visszatérő délszláv telepesekről - a dobrovoljacokról - való gondoskodás. A jugoszláv agrárreform során a délszláv állam a Bácskában összesen 6175, más adatok szerint 6912 szláv családot telepített le, és 53 465 kataszteri hold földterülethez juttatta őket.76 A Bácska katonai visszafoglalását és a magyar katonai közigazgatás bevezetését követően sor került a telepesek kiutasítására és kitelepítésére. A Magyarországról kitelepítettek száma 24 921 fő volt.77 A kitelepítettek egy része már közvetlenül a hatalomváltást követően megkezdte a visszatelepülést. Ez nemzetpolitikai szempontból a jugoszláv vezetés szándékainak is megfelelt, hiszen növekedett a szláv népesség lélekszáma. Másrészt kedvezett a katonai közigazgatás szerveinek is, hiszen a visszatérőkből szervezték meg egyes falvakban - a magyarok helyett - a népőrségi alakulatokat. A zentai Városparancsnokság területén példa erre Zentaőrs falu.78 71 TLZ F. 109 4. d., ikt. sz. 494/1944 (lásd 40. sz. dokumentum). 72 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 240/1944 (lásd 23. sz. dokumentum), ikt. sz. 249/1944 (lásd: 26. dokumentum). 73 TLZF. 121 1. k„ 12. 74 TLZ F. 109 11. d., ikt. sz. 1824/1945 (lásd 76. sz. dokumentum). 75 TLZ F. 109 5. d., ikt. sz. 519/1944 (lásd 42. sz. dokumentum), 11. d., ikt. sz. 1840/1945 (lásd: 77. sz. dokumentum). 76 A. Sajti, 140. 77 A. Sajti, 190. 78 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 30/1944 (lásd 3 sz. dokumentum). 17
